Mostantól elfelejthetjük a várótermek nyomasztó hangulatát

Rengeteg időt töltöttem vasútállomásokon, mert sokszor csak átszállással tudtam hazajutni. De sosem szerettem a várótermeket.

Egyetlen pozitív élmény sem kapcsolódott hozzájuk. Csak olyanok jutnak eszembe, hogy hideg volt, nem volt ülőhely, esetenként pedig a kellemetlen szagok miatt fordultam ki az ajtón.

Most azonban ahogy beléptem a szolnoki vasútállomás kedves kis kultúr várótermébe, minden rossz élményem tovaszállt. Mosolygós hölgy ült az asztalnál, aki kedvesen köszöntött. Ahogy szétnéztem, kellemes melegség fogott el.

Újságokkal, könyvekkel teli szoba, ahol a gyerekeknek is jut hely. Szívesen leültem volna a sarokba, csak úgy nézelődni kicsit. Ahogy arról beszélgettünk, hogy az utasok mennyire szeretik és milyen hasznosnak érzik, pici irigység fogott el.

Irigyeltem azokat a diákokat, akik manapság egy ilyen helyen várhatják a következő vonatot.

Aztán eszembe jutott, hogy én is ugyanolyan szerencsés vagyok, mint ők. Hiszen én anyaként élvezhetem majd a kis helyiség előnyeit. A paravánnal eltakarható pelenkázót és a játékokkal teli gyereksarkot.

Ha a kislányommal legközelebb vonattal utazunk, akkor már ismerősként térek majd vissza. Egy boldog ismerősként, aki örül, hogy ezzel a teremmel egy kis hangulatot, kényelmet csempésztek a mindennapokba.