Követendő példa, ahogy a közmunkásokat segíti a jászkarajenői művház

Tudjuk, a munkaerőpiacon való érvényesülés jelenti számukra is a boldogulást, csakúgy, mint mindannyiunknak.

Azok az esetek viszont már kevéssé ismertek számunkra, amikor helyi szinten segítik őket a versenyszféra irányába. Pedig szerencsére egy-egy ilyen esettel is szembesülhetünk.

Jó volt hallani a minap, hogy Jászkarajenőn időnként a művelődési ház önéletrajz készítésével segíti azokat, akik a közfoglalkoztatáson túl próbálnának szerencsét.

Gondolhatnánk elsőre, „önéletrajzírás! Mit kell ahhoz érteni? Nem túl nehéz lajstromba venni a legfontosabb szakmai tapasztalatokat.”

De valóban ennyire egyszerű feladat lenne? Korántsem.

Úgy összeállítani szakmai múltunk névjegyét, hogy az a munkáltató számára vonzó legyen, és színtisztán a valóságot rejtse magában, bizony nem könnyű.

Átérezni pedig, hogy segítségünkkel valaki megtalálhatja helyét a munka frontján, azt hiszem, bárkit jó érzéssel töltene el. A településeken működő kulturális központok többsége ma már a közművelődés rengeteg területét felölelik, hiszen a modern igényekhez bizony alkalmazkodni kell.

Kérdés azonban, vajon a munkavállalás segítése mennyire tartozik ezen feladatok közé? Talán semennyire.

Ám mégis azt gondolom, egy kulturális intézmény, ami hasonló küldetést vállal fel, óriási támogatást nyújt a helyi társadalom egy kis szeletének. A karai eset éppen ennek ékes példája, s mint olyan, követésre is érdemes.