Madártojások a szenvedélyei a kunszenti Katona Mihálynak

Komoly gyűjteménye van ezekből: mindenféle színű és formájú. Azt mondja, a tojások színe attól függ, hogy az adott madár hol, milyen környezetben él.

Egy homokos területen költő madár tojása barnás színű, a fűben vagy a lombok között költő állaté általában zöldes, a sziklás területen fészket rakóé szürkés-pettyes.

Az üregekben, odúkban kikelő madarak viszont általában fehér tojásból jönnek világra, hiszen ezeket nem szükséges elrejteni, álcázni a szülőknek.

– Manapság az 1,4 kilogrammos strucctojás a legnagyobb a Földünkön, a legkisebb a kolibri tojása. Ez utóbbi annyira picike, hogy a súlya nincsen egy gramm – meséli Misi bácsi, hozzátéve, kétszáz éve még nem a strucc tojása volt a legnagyobb, hanem az elefántmadáré.

– Sajnos ezt az egykor a trópusi szigeteken élő madarat egyszerűen levadászták, hírmondója sem maradt. Találtak viszont megkövesedett elefántmadár-tojást, innen tudjuk a méreteket: harminchárom centiméter magas és húsz centiméter átmérőjű. Súlya is impozáns volt: csaknem huszonnégy kiló.

– Ebből körülbelül hatvan ember tudott jóllakni – bólogat Misi bácsi.Persze, sokszor megkérdezik a szakembert, vajon a tyúk vagy a tojás volt előbb.

– A tojás – vágja rá a nyugdíjas. – Ezt a mítoszokra alapozzuk, ami persze megkérdőjelezhető. Józan ésszel, alaposan végiggondolva, erre a kérdésre nem kapunk választ. Azt viszont tudjuk, hogy a tojás az élet jelképe, ezért is fessük oly’ szívesen a tojást már több mint tízezer éve – és legtöbbször pirosra, a vér (Jézus vérének) színére.

Katona Mihály most, az ünnepek elmúltával is tovább tanulmányozza a tojásokat. Közben pedig könyvet ír szenvedélyéről.