2018.04.25. 09:30
A szó nem kötelez, az írás is gyakran hamis – mindenki bizalmatlan a másikkal
Se pipa, se ballonkabát, de még egy icipici nagyító sincs a kezében. Egy átlagos kinézetű, derűs, nyugodt emberrel fogok kezet, amikor kölcsönösen bemutatkozunk egymásnak Baráth György magánnyomozóval.
Magnum bajuszos, és Sherlock Holmes sápatag fizimiskájának képe azonnal szertefoszlik lelki szemeim előtt, helyette csevegni kezdek. Néha kérdez egyet kedvesen, érdeklődve, én pedig elkezdem mesélni az életemet... és ez csak jóval később esik le.
Amikor ezt megemlítem neki, azt mondja, ez nála most nem volt tudatos, valószínűleg belerögzült a bizalomgerjesztő viselkedés. Merthogy ehhez a szakmához fontos a bizalom. Az ügyfél bizalma.
De a másik oldalról ez a bizalmatlanságról is szól – gondolom magamban. Bizalmatlan vagyok a házastársammal szemben, vajon megcsal-e. Bizalmatlan vagyok a leendő alkalmazottal szemben, vajon meglop-e. Bizalmatlan vagyok leendő üzleti partneremmel szemben, vajon átver-e.
Nem a magánnyomozó tehet róla, ilyen lett a világ.
Az adott szó már nem kötelez, az írás is gyakran hamis. Az ügyfelek között az átlagemberektől a hírességekig mindenki megtalálható. A szennyest senki sem teregeti ki szívesen, a foltok a magánnyomozó részéről titokban maradnak – ha a megbízó azt szeretné.
A jó magánnyomozó sokat tud, nagyon sokat. Egyszerre megfigyelők, pszichológusok, számtan- és jogtudósok. És néha hősök. Értékeket és gyermeket mentenek, olyankor, amikor a jog és a hatóság már tehetetlen.
Sok mindenről beszélgettünk még Baráth Györggyel, szinte észre sem vettem, olyan hamar eltelt több mint egy óra. Ennyi idő alatt is kiderült azonban, hogy a magánnyomozói szakma végtelenül érdekes és összetett, de csak ha jó kezekben összpontosul a feladat.
