2018.05.14. 06:53
A múzeum páratlan kincsleleteiről beszélgettünk Polgár Zoltán régésszel
Az utóbbi évek egyik legjelentősebb megyei leletével gazdagodott a Damjanich János Múzeum. Néhány napja Kunmadarason, földmunka közben több ezer ezüstpénzből álló kincsre bukkantak, melyet a megtalálók átadtak az intézménynek. Mint kiderült, a lelet nemcsak mennyisége, hanem ritkasága miatt is rendkívül jelentősnek számít.
Korábban készült cikkünk nyomán pedig mi is meglátogattuk Polgár Zoltán régészt, aki éppen az asztalán tornyosuló patinás érméket vizsgálta, amikor beköszöntünk múzeumi dolgozószobájába.
– A körülbelül 6000 lengyel veretű ezüstből álló leletet a véletlennek, meg az emberi lelkiismeretnek is köszönhetjük – mondja, miközben elénk tesz két, szemmel láthatóan nagyon szép példányt.
– Bár nem ezek a legritkábbak köztük, de mivel a másfél évtizedig lengyel királyként uralkodó Báthory István adta ki, a lengyel–magyar kapcsolatok emlékeként, különösen fontosak számunkra – mondja.
Közlése szerint a mostani leletet különösen értékessé teszi, hogy hazánkban eddig még nem került elő ekkora, kizárólag lengyel pénzekből álló kincs.
– Olyan előfordult, hogy a hazai pénzek között tíz-húsz százalékban lengyel veretek akadnak, de a mostani esetre még nem volt példa – tudjuk meg a szakembertől, aki röviden megtalálásának körülményeiről, illetve korábbi sorsával kapcsolatos feltevéseiről is tájékoztatta honlapunkat.
– Az egykor cserépedényben földbe került pénzek a kunmadarasi repülőtér közelében, épületalapozás közben kerültek a felszínre. A tudomány nagy szerencséjére a munkálatokat végző cég ügyvezetője, Csatári Gábor azonnal beszállította a kincset a múzeumba.
Előkerülési helyük a középkorban hadiútként szolgált, ahol, mint a török, az erdélyi és a birodalmi hadak által is járt területen, bármi okozhatta földbe kerülését.
– Erdélyt, bár török hűbér volt, szoros kapcsolatok fűzték Lengyelországhoz – vázolja fel a korabeli politikai hátteret Polgár Zoltán.
– I. (Szapolyai) János király felesége, Izabella I. Zsigmond lengyel király leánya volt, s ezért maga Szapolyai, illetve fia, János Zsigmond édesanyjával együtt többször keresett menedéket északi szomszédunknál.
– A két ország közötti pénzforgalmat az erdélyi ezüstbányák hozama is kedvezően befolyásolta, mivel a hazai nemesfémből inkább nagyobb címletű pénzeket vertek, a mindennapi kisebb címleteket gyakran pótolták német és lengyel veretekkel.
– A mostani kincsről nem lehet tudni, hova szánták, valószínűleg katonáké lehetett. Akkoriban egyfolytában háborúztak, s ez a garasokból és félgarasokból álló pénzmennyiség egy századnyi katona havi zsoldjára volt elegendő.
– Ezt egyszerre elkölteni sok lett volna, de körülbelül százötven aranynak megfelelő értéke Báthory Ádám herceg huszonötezer arany éves bevételéhez képest már csekélynek számít. Legrégebbi darabjai az 1506-tól uralkodó I. Zsigmond korából származnak, legfiatalabb példánya darabja pedig Báthory István 1578-ban vert pénze – sorolja.
– Ennek alapján feltételezhető, hogy valamikor az 1580-as évek elején kerülhetett valamilyen hadi esemény során a földbe – összegzi véleményét a régész.
Kunmadaras határában talált ezüstpénzek kerültek a szolnoki Damjanich János Múzeumba
– Elvileg lehetett kereskedő pénze is, de ez ellen szól, hogy a magánemberek elrejtett vagyonában általában más nemesfémtárgyak, például ékszerek is vannak, nem csak pénz. Azonkívül az ezüstök nagy része vadonatúj, a verdéből éppen kikerült darab, amikkel főleg katonákat fizettek.
– A cserépedény ugyan nem szabványos katonai pénztároló, ők erre vasalt, vagy vasládát használtak, de lehet, hogy pont a rejtés miatt folyamodtak ehhez a megoldáshoz. Az szinte biztos, hogy valamilyen tragédia fűződik hozzá, mert gazdái soha nem tértek vissza érte – teszi hozzá.
A lelet további sorsáról Polgár Zoltán elmondja, hogy először május 23-án, a régészet világnapján mutatják be a nagyközönségnek, majd kezdődik akár évekig tartó tudományos feldolgozása.
