A megyei cigányok között is többfajta etnikum létezik

– Magyarországon például nyelvhasználat alapján is három nagy csoportról beszélhetünk – folytatta Erdei Virág.

– Vannak a romungrók, vagyis a „magyar cigányok” akik magyarul beszélnek, és több száz éve itt élnek. Ők vannak a legtöbben, a hazai cigányság mintegy hetven százaléka. Vannak az oláh cigányok, akiknek az anyanyelve a romani, ezen belül is van legalább tizenhárom nyelvjárásuk, például az egyik legismertebb, a lovári.

– Ők a magyar cigányság körülbelül huszonöt százaléka, és a leginkább hagyománytartók. Ha például kutatni szeretnék, például egy hagyományos roma táncot, hozzájuk mennék – magyarázta.

– És vannak a beások, akik archaikus román nyelvet beszélnek, nem cigányt. Tudnak magyarul is, de az anyanyelvük román nyelv. Ők vannak a legkevesebben. Főleg a Dél-Dunántúlon, Baranya megyében élnek, a térségben pedig Tiszafüred és Poroszló környékén.

– Ezek a csoportok különböző fokon integrálódtak a társadalomba. Ahogy a nyelv különbözőséget eredményez közöttük, úgy régebben különböző foglalkozástípusok is kapcsolódtak hozzájuk – mesélte a szakember, aki példaként hozzátette, a beás cigányokhoz kötődtek például a különböző famunkák, ilyen a teknővájás, de az ő nevükben maradt fent az orsós, a kanalas foglakozás is.

– Az előadást mindig úgy kezdem, hogy tisztázom a cigány fogalmát. És azt is, hogy a cigány és a roma között mi a különbség. Utóbbi is a nyelven keresztül fogható meg. A cigány ugyanis egy magyar elnevezés.

– A roma, az az oláh cigányok nyelvén, tehát a romani nyelven azt jelenti, hogy emberek. Tehát ezt a kifejezést régebben csak ez a csoport használta magára. Egy beás cigány ilyet nem mondana magáról. Sőt, kikéri magának!

A romológus szerint ma, ránézésre senki nem tudja ezeket az etnikai csoportokat megkülönböztetni, mégis fontos lenne a különbségek tisztázása.

– Amikor például a rendőrség elmegy egy nyíregyházi telepre cigány nyelvet oktatni a romungrókhoz, az felesleges pénzkidobás. Hiszen ők magyar cigányok, soha az életben nem tudtak cigány nyelven.

– Ez nem fejleszti sem az öntudatukat, sem a kultúrájukat. Én esetleg a hagyományát vesztő oláh cigányokhoz vinnék ilyet – vélekedik a szakember.

Erdei Virág szerint nagyon fontos, hogy a cigányság is tisztában legyen saját gyökereivel.

– Még nincsenek az integrációnak azon a fokán, mint a többségi társadalom, viszont a cigány kultúrából is sokat felejtettek. Ez így egy érdekes identitás, hogy már sem nem nagyon cigány, de még nem nagyon magyar, viszont a bőre színe egyértelműen kijelöli úgymond a helyét a társadalomban.

– Félúton vannak, ami nem feltétlenül jó, hiszen kulturális öntudat nincsen, vagyis büszke nem tud lenni a cigányságára, viszont elhagyni a bőrszíne miatt nem tudja. Így felteheti a kérdést, hogy akkor most ő ki? A társadalomban hol helyezkedik el?

– Nyilván látja, hogy sok esetben alacsony társadalmi státuszban foglal helyet. De akkor mi az értéke? Ha valaki ismeri a saját kultúráját, az adhat egy jobb viszonyítási alapot a társadalomban betöltött szerepében – összegezte a szakember.

A szokások fennmaradtak, az értelmük nem mindig

– Elmondta nekem például az egyik fegyverneki cigányasszony, hogy ő még karácsonyfát is állít a sírra ünnepekkor, de hogy miért, azt már nem tudja megmagyarázni. A cigányok jó része egyszerűen lemásolja a kultúrát generációról generációra. Nyilván ez a másolás is gyengül, ez már tudatosság nélküli másolás – mondja Erdei Virág.

– Régen például azért gyújtottak virrasztáskor az udvaron hatalmas máglyát, hogy a füst és a láng mutassa az eltávozó léleknek az utat. A cigány hiedelemben a lélek egy darabig itt marad a halála után.

– De mivel halott, nem tudja felvenni a cigány szokásokat, és gádzsóként, tehát fehér emberként marad itt, akiknek egyetlen célja az, hogy bántsa őket. Ezért kell megadni az óriási tiszteletet a halottnak, hogy ez ne történjen meg.

– Ezért fordulhat elő, hogy dráma van a sírnál, amikor bele akar ugrani a nő a sírgödörbe, a férfi pedig ugrik a székkel és a pohár vízzel.

– Ezért rendeztek be régen tisztaszobát, ezért van az, hogy a halott mellé temetik a kedvenc tárgyát, a pipáját, hegedűjét. Ezek a szertartásos elemek mára koreográfiákká váltak, hiszen így csinálja mindenki. Azt viszont már nem tudják – így Fegyverneken sem tudták –, hogy ez miért is van – tette hozzá a romológus.