2018.05.03. 12:59
Vérlázító, ökológiai szempontból mégis nélkülözhetetlen létük
Noha a híradások hetek óta arról tudósítanak, hogy térségünkben is központilag és tervszerűen gyérítik a végeláthatatlan szúnyogpopulációt, annak eredményéről szinte mindannyian beszámolhatunk: nulla.
A szárnyas nőstény vérszívók kvadtrilliónyi amazonból álló hada úgy elszemtelenedett, hogy nemcsak az esti órákban, de már fényes délelőtt is fáradhatatlanul csapolja az embert.
A nullás vércsoportúak, továbbá a csípésekre, viszketésekre (v)érzékenyebbek, mint például jómagam, manapság naphosszat egyrészt cifra-sebes csárdást jár, másrészt gyámügyileg eléggé el nem ítélhető módon csapkodja agyba-főbe a gyerekeket a szúró-szívó szájszervű rovaroktól óvva őket.
Ugyan nem vagyok e nőnemű démon fogadott ügyvédje, sőt, ki nem állhatom őt, mégis, védelmére kell hogy kelljek. Mert vele együtt élni nem lehet, de nélküle sem! Ökológiai szempontból ugyanis nélkülözhetetlen a léte, szúnyog híján számos állat- és növényfaj végérvényesen kipusztulna.
Gyérítjük, irtjuk, öljük őket, nem is sejtjük, hogy mindezzel együtt a környezetünket is. A szúnyogok sokasága nem csupán csíp, szúr, viszket és halálos betegségeket terjeszt.
Mint ismert, gyönge lárvaállapotától kezdődően vén szipirtyó koráig kígyók, békák, halak, madarak étke, e tekintetben is a tápláléklánc fontos szeme.
Növények sora óhajtja szerelmi virágkehelyfészkébe a szopókás beporzólábú rovart, ez ügyben sem tekinthetünk el létezésüktől.
Szakemberek vélhetően sorolnák még tovább is a szúnyog földi létjogosultságát, bár nekem már csak csípős véleményem maradt róla.
