Végre nem kell Szolnokig utazniuk a tiszabőieknek, ha fáj a foguk

– Bedagadt ma reggelre az egyik hátsó, nagyon fáj – meséli eltorzult arccal a fiatal nő, akit édesanyja is elkísért a rendelésre. Ő, vagyis a nagymama vigyáz a két hónapos unokára, míg az édesanyát a doktor megvizsgálja.

– Nagyon örülünk neki, hogy itt van a doktor úr, mert így legalább nem kell messzire mennünk. Képzelje el, eddig egészen Szolnokig kellett utazunk, ha fájt a fogunk. Iszonyatos költség és tortúra volt… – sóhajt fel Túró Éva, miközben nyílik az ajtó. Egy középkorú férfi jön ki a vizsgálóból, azonnal leül az ajtó melletti padra.

– El kell, hogy zsibbadjon… – mutat az arcára. – A doktor úr azt mondja, valószínűleg szájsebészet lesz a vége – teszi hozzá csüggedten.

– Rendes. Szerintem nem szigorú – summázza véleményét az új orvosról a fiatal anyuka, miután ő is megkapta az érzéstelenítő injekciót.

– Januárban kezdett nálunk a fogorvos, több éves problémát sikerült megoldanunk azzal, hogy ide tudtuk csábítani – meséli a település alpolgármestere, Bíró Zoltán. Miközben beszélgetünk, két tetovált fiatalember érkezik. Egyikük csak a gyerekért jött, másikuk viszont összevont szemöldökkel fogja az arcát. Könnyen ki lehet találni, mi a baj. Leül, és a fájdalom ellenére türelmesen vár.

– Nem volt ez mindig így – meséli az alpolgármester – kezdetben meg kellett tanulniuk az ittenieknek a rendet.

– Ez valóban így volt. Előfordult, hogy kopogás nélkül berontottak, hogy azonnal csináljak valamit. De most már minden rendben… – erősít rá az alpolgármester szavaira nevetve dr. Abkarovics Eduárd, miután sikerült bejutnunk hozzá. Fellebben a fátyol. A marcona, munkájába belefásult orvos helyett egy magas, sportos, mosolygós férfi nyújtja vidáman a kezét.

– A letelepedési támogatás miatt – válaszol őszintén arra a kérdésre, miért vállalta a praktizálást az ország egyik legszegényebb településeként számon tartott Tiszabőn. Hozzáteszi, mivel húsz éve dolgozik fogorvosként, már nem sok minden tudja meglepni. Az itteni tapasztalatait is megosztja velünk.

– Siralmas állapotban van a helyiek fogazata, van munka bőven. Heti háromszor rendelek, hétfőn, kedden és pénteken. Egy nap akár húsz, huszonöt pácienst is fogadok, rengetegen jönnek, a legtöbben már nagy fájdalmakkal érkeznek. Nagyon ritka a megelőzés, vagyis, hogy valakinek nincs baja, csak ellenőrizteti a fogait. Az esetek kilencven százaléka sajnos foghúzással végződik – teszi hozzá.

Búcsúzunk a doktortól, hiszen sokan várnak még odakint. A fiatal anyuka például még mindig azt, hogy hasson az érzéstelenítő.

– Csak ott nem zsibbad, ahol kellene, még mindig érzem. Az egész be van gyulladva… – csóválja kétségbeesetten a fejét. Hogy sikerült-e végül megszabadulni a fájdalomtól, már nem tudjuk meg. Egy biztos, a segítség legalább közel van. A doktor holnap újra rendel.

Már működik a gyógyszertár is, húszéves probléma oldódott meg ezzel a Tisza-parti kistelepülésen

Közel húszéves probléma oldódott meg a településen azzal, hogy gyógyszertár is nyílt az orvosi rendelő egyik helyiségében. Egy fegyverneki patika fiókszervezete kezdte meg működését májusban a településen. A tiszabői gyógyszertár egy héten kétszer, hétfőn és csütörtökön tart nyitva, de meg is lehet rendelni a szükséges készítményeket.

– Eddig Fegyvernekre vagy Törökszentmiklósra kellett bejárni a gyógyszerekért a helyieknek, ami nem csak időigényes, de költséges is volt. Voltak olyanok, akiknek az utazás költségére és a gyógyszer kiváltására egyszerre már nem tellett – meséli Tiszabő alpolgármestere, Bíró Zoltán.