Mennie kell a tiszaföldvári állatmentőknek

– A bejelentésen állítólag az állt, hogy ötven kutyát tartunk az udvaron, és másik ötvenet a pincében. Jöjjenek, számoljuk meg, hány eb futkározik itt… – invitált beljebb Hosszúné Szegény Ilona, az egyesület elnöke.

Saját házának udvarán álltunk, körülöttünk kicsi és nagy kutya, öreg és kölyök ugrált. Kilencen voltak, ottjártunkkor hangjuk nem volt.

– Higgye el, a többi kilencvenegyet nem dugtuk el! Nem is volt soha ennyi kutyánk – ingatta fejét az asszony. A bejelentés hatására helyszíni vizsgálatot tartó hivatali dolgozók sem találtak száz kutyát, de azt megállapították, hogy az ideiglenesen itt élő jószágok mindegyike gondozott, jól táplált.

– Persze, hogy az! Azért mentjük őket, hogy ne pusztuljanak éhen az utcán, ne üssék el őket autók és ne legyenek betegek. Komoly összegeket fordítunk arra, hogy jó bőrbe hozzuk őket, végül örökbe adjuk mindegyiket – magyarázta Ilona.

Szerinte Földváron komoly probléma a kutyák szaporítása és az, hogy nem megfelelően gondoskodnak róluk a gazdák.

A huszonöt tagú, 2017 decembere óta működő egyesület az elmúlt időszakban számos kutyát mentett meg. Érdemes tudni, hogy az önkormányzat a Csillagszem Állatvédő Alapítvánnyal kötött szerződést, nekik fizet több ezer forintot minden befogott kutya után.

A hivatal udvarán két kennel található, rövid ideig itt őrzik a befogott állatokat, hátha jelentkezik értük a gazda. Sajnos, ez igen ritkán történik meg.

Ezért is felbecsülhetetlen a helyi állatvédők munkája és eredményessége, akik heti szinten találnak gazdát a kóbor kutyáknak, macskáknak – kilencvenöt százalékos eredményességgel.

– Ennek ellenére úgy érezzük, mintha ellenszélben kellene dolgoznunk. Az önkormányzat bennünket egy fillérrel sem segít, és most itt van ez a bejelentés is… – ingatta fejét Ilona.

A személyük kilétének titkosítását kérő tizenöt aláíró nem az egyesület megszüntetését akarja, hanem azt, hogy költözzenek el a családi ház udvaráról a kutyák.

Persze, azt is tudják, hogy a jelenlegi állatvédelmi törvény lehetővé teszi akár kilenc kutya tartását is, ha megfelelően gondozzák őket.

– Elismerem, nem ideális, hogy itt van a telephelyünk. Azt is elhiszem, ha ez az önkormányzatnak sem tetszik. Azt viszont mindenki üdvözli, ha mi saját pénzünkön befogjuk a kóbor kutyákat, etetjük, gyógyíttatjuk őket, végül még gazdát is keresünk nekik. Nem titok, egy kutyára – amíg örökbe adható lesz – körülbelül huszonháromezer forintot költünk. Leginkább saját pénzünkből és adományból.

Hegedűs István polgármester megerősítette, tényleg sokan panaszkodtak arra, hogy az ugató kutyák miatt nem tudnak éjszaka pihenni. Éppen emiatt kereste meg a szervezet elnökét, felajánlva egy, a Homoki szőlőben található önkormányzati tulajdonban álló üres telket, ahová el lehetne vinni az ebeket.

Az szerinte megfelelő lenne telephelynek. Hosszúné Szegény Ilona szerint viszont nem ideális a hely, mert nagyon messze van, ráadásul a közbiztonság sem megfelelő arra. Támogatás, fixbevétel nélkül anyagilag nem bírnák az állandó kiautózást, és bizony, féltik is a kutyákat.

Az önkormányzatot arról kérdeztük, anyagilag tudnák-e segíteni a helyi szervezetet. Hegedűs István erre azt válaszolta, csak akkor, ha meglesz a telephelye az egyesületnek.

Ördögi kör hát a Földvári Árvácskák Állatvédő Egyesület ügye. Munkájukra szükség van, de szigorúan úgy, hogy ne zavarják a lakosokat. Költözzenek ki külterületre, ám ehhez nem biztosít senki anyagi forrást...

Talán megvan az új telephely

Földvári látogatásunk után érkezett a hír, miszerint egy helyi vállalkozó városhoz közeli telephelyét felajánlotta az egyesület számára. Hosszúné Szegény Ilona és társai örömmel fogadták el a felajánlást, mivel ezt a területet kerékpárral is meg lehet közelíteni. Így talán sértődés nélkül elsimulhatna a lakosok és az egyesület közötti feszültség. Mindeközben persze várják minden jó szándékú helyi ember bármilyen támogatását, mert ki tudja, lehet, hogy holnap az ő kutyáját mentik meg.