Egy beteg kisfiúnak ajánlotta fel élete első gázsiját a junior séf

– Mert nincsen ezekre szükségem! – vágta rá a szolnoki Molnár Bence, amikor megkérdezzük, élete első „fizetéséből” miért nem gördeszkát, biciklit vagy egy új séfkést vásárolt.

– Bicajom már van, gördeszkázni nem szeretek, kést meg karácsonyra veszek magamnak. Ami kell, mindenem megvan – magyarázza.

A határozott fiatalember évekkel ezelőtt fogadta meg, ha egyszer majd fellép, mint junior séf, a legelső tiszteletdíját felajánlja valakinek. Akkor még nem tudta, kinek.

Tíz hónappal ezelőtt kitisztult a kép, igaz, az első „fizetős”fellépésig, a Séf Randevúig kellett még várni jócskán.

Ádám Attila élete a folyamatos küzdelemről szól: mindennap megvívja harcát a betegségével. A most négyesztendős szolnoki kisfiú egészségesen született, de később egy bélelhalás következtében öt hónaposan vérmérgezést kapott, újra kellett éleszteni.

Nyolc percig küzdöttek az orvosok az életéért, közben agya az oxigénhiány miatt károsodott. Bár a szakemberek azt mondták, hogy a babának nem sok esélye van az életben maradásra, a kisfiú minden jóslatot megcáfolt.

Csodájára is jártak a doktorok, nővérek, neve ma már fogalomként ismert a szakmai berkekben. Az elmúlt időszakban sokan, nagyon sokan szurkoltak a legénykének, hogy sikerüljön a talpra állása.

Közel egy évvel ezelőtt több százan fogtak össze azért, hogy a család megvásárolhassa azt a speciális, izomstimuláló betétekkel ellátott, kifejezetten Atinak varrt ruhát, melynek segítségével a fiatalember akár szaladni is tud.

Hisz’ annyi csoda történt már Ati életében, miért ne lenne ez a következő?

– Amikor arról olvastam, hogy gyűjtést szerveznek az anyuka barátnői, kiderült, hogy anya és Ati édesanyja osztálytársak voltak. Akkor döntöttem el, hogy ők fogják kapni első gázsimat – folytatja Bence, akit tavaly a Junior Séf című televíziós vetélkedőből ismerhettünk meg.

– Pár napja el is mentem a családhoz, hogy elvigyem nekik a pénzt. Ati, ha nagyobb lesz, biztosan megérti majd, mi történt körülötte. A szülei nagyon-nagyon örültek a felajánlásomnak, mindannyian jó fejek! – meséli lelkesen a leendő első osztályos középiskolás.

Ati édesanyja, Kiss Ágnes szerint több, mint megható Bence gesztusa.

– Álmomban sem gondoltam volna, hogy majdnem egy év elteltével, amikor egy ország fogott össze Atiért, történhet még egy csoda. Nemrégiben felbukkant az életünkben ez a 14 éves fiatalember, és azt mondta, első fellépése díját felajánlja a fiamnak.

– Csodálatos „kis felnőtt” Bence! Hiszem, hogy egy igaz barátság vette kezdetét – vélekedik az édesanya.

És minden bizonnyal igaza is lehet, ugyanis szeptember elején Bence a főzésével is elkápráztatja az Ádám családot, a fiatal séf készíti majd a vacsorát a családnak. Ati kedvencét, egy finom levest biztosan az asztalra tesz.

Ági és férje pedig a most kapott összeget teljes egészében Ati fejlesztőszobájának bővítésére fordítja.

Ágnesék örülnek minden egyes vendégnek

Nem telnek mindig felhőtlenül az Ádám család mindennapjai. Ati epilepsziás rohamai esetenként minden előre eltervezett programot felülírnak.

– A rohamok rendszeresek, naponta öt-hat is előfordul – meséli az édesanya, Kiss Ágnes. A sors fintora, hogy miközben erről beszélgetünk, éppen akkor jelentkeznek Atin a roham jelei. Pár másodperc az egész.

– Egy-egy roham után a fiam annyira elfárad, hogy elalszik. Ilyenkor bármit is szerettünk volna csinálni, maradunk otthon. Ati alszik, én várok. Csendesebb, nyugodtabb napjainkon elmegyünk boltba, esetleg sétálni, fogadjuk a fejlesztőpedagógusokat.

– De nyaralni nem megyünk, vendégségbe alig járunk. Nem is tudom, mikor voltunk kettesben a férjemmel bárhol is. Ha én nagy ritkán elmegyek valahová, akkor a nagymamák segítenek be.

– Örülök minden látogatónak, hiszen ilyenkor egy kicsit kinyílik a világ előttem, előttünk. Ezért várom már a szeptembert is, amikor Bencét vendégül láthatjuk. Még ha ő is főz majd nekünk.