Újra divatba hozta a Bozsik-mintát a kunszenti keramikus

Az eredeti szakmáját tekintve esztergályos Mucsi Ferenc munkaidejének nagy részét ma már saját fazekasműhelyében tölti. Úgy tűnik, végleg elkötelezte magát e mesterség mellett. Ehhez azért sok-sok év kellett…

A fiatalember a szakmával egy mezőtúri osztálykirándulás alkalmával ismerkedett meg. Az ottani múzeumban őt kérték meg arra, hogy díszítsen ki írókával egy tálat. Akkor döntötte el, hogy belőle – ha törik, ha szakad – fazekas lesz!

Nem volt azonban egyszerű dolga, hiszen e mesterség akkoriban csaknem teljesen feledésbe merült. Nem volt kitől tanulnia Ferinek, és – úgy tűnt – nincs is létjogosultsága e szakmának. Így inkább esztergályos, majd mezőgazdasági gépész lett belőle.

E „kunkor” után azonban meglátott egy újsághirdetést, melynek kapcsán mégiscsak visszaült az iskolapadba, és belekezdett a fazekas szakma elsajátításába. Ferenc Szentesen ismerkedett meg Bese László fazekasmesterrel, tőle a fekete kerámia égetését és díszítését sajátította el.

Ezt bizony már nem sokan csinálják az országban! Emellett kísérletezgetett a mázas edényekkel, kitapasztalta a színeket, az égetési hőfokot, illetve azt, hogy a formákat hogyan rakja össze. Hamar ráérzett a technikára, egy év után már az edényeit zsűriztette.

A legismertebb munkáin azonban a Bozsik-motívumok láthatók. A Bozsik Kálmán nevével fémjelzett kerámiadíszítés jellegzetes elemei ma már szinte kizárólag az ő munkáin élnek tovább.

– E motívumok kimondottan Kunszentmártonra jellemzőek. A helytörténeti múzeumban kutattam a régi Bozsik-féle edényeket, illetve magángyűjteményből szedtem össze a régi mintákat – meséli Ferenc.

A gyönyörű, visszafogott színű motívumokat az évek alatt egyre többen ismerték és szerették meg, de ami még ennél is fontosabb: újból magukénak kezdték érezni a kunszentiek.

Olyannyira, hogy a keramikusnak egyre több megrendelése lett a helyiektől: Bozsik-mintás dísztárgyakat, majd házszámtáblákat kértek tőle, később már a közterületek egy részét is a Mucsi Ferenc által készített, Bozsik-mintás utcanévtábla ékesítette.

– Persze, mindig eltérek az eredeti, hagyományos mintáktól. Egyes virágokat például kivettem, másféléket meg beleraktam. Ettől lesz az én munkám egyedi, amolyan „mucsiferis”.

– Manapság a helyiek már a házukon is szeretnék megmutatni hovatartozásukat, bizony, már az épületek homlokzatán is feltűnnek a hagyományos Bozsik-minták. Ez nem újszerű, a régi házakon is fellelhetőek még.

– A mai napig látható ilyen díszítés a Szabó Gyula Művelődési Házon, a helyi horgászegyesület székházán és a zsinagógán is. No meg persze a saját házamon, melyet nagyon sokan megcsodáltak már.

Nem mindegy a hőfok!

Mucsi Ferenc pár éve még csak szabadidejében fazekaskodott, ma már főállásban gyártja a szebbnél szebb kerámiákat. Sokszor éjszaka is a kemence vagy a korong mellett ül, hiszen nem lehet bizonyos folyamatokat félbehagyni – árulja el.

– Hosszú hónapok teltek el, míg kitapasztaltam, hogy a Bozsik-mintáknak milyen hőfok az ideális. Rájöttem, ez a 960 fok. Ha magasabb, akkor beleég, vörös. Ha alacsonyabb, nem lesz elég mély a szín – magyarázza az esztergályosból lett fazekas.