A fej nélkül eltemetett áldozat... – Tiszavárkony szörnyű titkai, 2. rész

Amikor 1957. szeptember 12-ről 13-ra virradó éjszaka H. Bús Jenő nyomtalanul eltűnik, másnap, s utána napokig az a hír járja – nem minden ok nélkül –, hogy a fiatalember köddé válásáért vélhetően annak anyja lehet az első számú felelős. Tiszajenő nem túl nagy község volt akkoriban sem, így a faluban és határában történtekről az ott élők mindegyike hamarjában tudomást szerzett.

Így aztán az is köztudott volt, hogy a rendre segítőkész, a sokak részéről kedvelt Jenő és a helyiek által rátartinak és utálatosnak tartott anyja között régóta forr a viszály, oda-vissza alapon, több alkalommal már testi bántalmazásokra is sor került. A fiú Tiszajenőn a mostohapapa halála után a nagyanyjával élt, míg Csontosné a saját családjával.

Ám a kerti munkák, főleg a gyümölcsbetakarítás időszaka annyira testközelbe terelték őket egymáshoz, hogy ez idő tájt gyakoriak voltak a hangos veszekedések, tettlegességek is köztük. Jenő keze akkor kezdett el sűrűbben eljárni, miután családja felmenőinek nő tagjai elutálták a fiatalember feleségét és két gyermekét annak otthonából.

Jenő ekkortájt a helyi korcsmákban és söntésekben kereste a vigaszt. ’57 augusztusában egyszer úgy berúgott, hogy miután hazavánszorgott, ledőlt az ágyára és elájult.

Amikor az anyja a fia napi keresetéért tért be hozzá, Csontosné így, a fekvőhelyen elalélva találta a barackeladásból származó családi jövedelmet eltékozló Jenőt. Mint az Csontosné tanúvallomásában szerepel, az asszony már ekkor el akarta tenni láb alól elsőszülött fiát.

A házban talált, a rovarirtáshoz használt, üvegben tárolt nikotinos levet vattába áztatva az alvó Jenő orra alá akarta dugni. Majdhogynem a légynek sem ártott volna vele, merthogy ember ettől nemigen megy át a túlvilágra.

Ám az tántorította el inkább ettől a cselekedetétől, hogy eszébe ötlött a tiszazugi arzénos asszonyok végzete, akik hasonlatos méreggel ölték meg férjeiket. E nők közül többet felakasztottak, s e felismeréstől megijedve, visszakozott. Nem látva előre, hogy végül mégiscsak erre a sorsra jut...

A halálig szóló nevelőtábor

Szeptember 3-án a Tiszavárkonyban élő Fekete Sándor felkereste Tiszajenőn az anyját. Ugyanabban az utcában lakott, mint Csontosnéék. Fekete a szatócsboltos Csontost jól ismerte, hiszen gyermekként annak családja marháit őrizte. Csontosnéről pedig tudta, hogy gyermekkori cimborájának, Jenőnek az anyja.

Odaköszönt hát Csontosnénak, aki beszélgetésbe elegyedett vele. Az asszony elpanaszolta a férfinek, hogy Jenő italos és verekedős lett, s fél tőle, mert már agyonütéssel is megfenyegette őt. Feketének, aki az ’50-es évek elején három esztendeig az ÁVH határrendészeténél tevékenykedett, majd pedig 1956. október 23-tól először Vezsenyben, majd Szolnokon is szolgálatra jelentkezett a szovjet katonai parancsnokságokon, akadt egy ördögi ötlete.

Ugyan csak 1957 májusáig volt felszerelkezett rendőr – akkor távoznia kellett, mert kizárólag bennfentes körökben kiderült, hogy Feketének a tószegi rendőrőrsön tizedes rendfokozatban szolgáló János nevű bátyja lelőtte Kenyeres plébánost (erről a szálról a későbbiekben számolunk be) –, de Tószegtől Tiszajenőig, Vezsenytől Jászkarajenőig mindenki tudta róla, hogy civilben is rendőr maradt, de minimum besúgó.

S miután rendvédelmi tapasztalata is volt, másrészt pedig nem félt senkitől és semmitől, azt a tervet beszélte meg Csontosnéval, hogy Jenő környezetében el kell hitetni, hogy a hatóság úgynevezett „R” csoportja javító-nevelő táborba viszi a köz rendjét és a családját is fenyegető fiatalembert.

Csontosné még aznap megkérdezte Fekete Sándort, hogy mennyibe is kerül Jenő véglegesen táborba zárása? Azaz, mennyi pénzért ölné meg a fiát? Fekete 4500 forintot kért a bérgyilkosságért.

Rendőrségi-ügynöki kapcsolatait jól példázza az is, hogy leszerelés után is magánál tarthatta orosz gyártmányú, 7.62 mm-es, TT Tokarev típusú szolgálati pisztolyát. Igaz, hivatalosan engedély nélkül.

Ekkoriban ez a fegyver volt alkalmazásban a rendőrségnél – s mint a későbbiekben kiderült, ilyen gyártmányú pisztollyal lőtték fejbe a tiszavárkonyi papot is...

A vérdíjból itatta áldozatát

Fekete Sándor földműves napszámos volt, a bírósági jegyzőkönyv 5 elemit végzett MÁV-segédmunkásként dokumentálja őt. Nem nélkülözött, annyi bizonyos, segéd- és földmunkából tartotta el családját, de vélhetően a besúgásokért is leesett neki ez-az.

A 4500 forint sem hiányzott neki, mégis, egyik napról a másikra elvállalta a piszkos munkát, amire Csontosné felbérelte. Fekete az asszonnyal úgy állapodott meg, hogy ha kezében lesz a pénz, Jenőt a „táborba viteti”.

Csontosné 2000 forintot az anyjától kért, még a szeptember harmadika utáni napokban, akinek elmondta, s elhitette vele, hogy unokáját, mivel manapság már egyre többet iszik, hamarosan elviszik nagyon messzire, egy felnőtt nevelőintézetbe, ahonnan nem is tud majd hazajönni.

A mama, aki ugyancsak régóta orrolt Jenőre, illetve alárendelve magát a lányának, odaadta a pénzt neki. Egyébként valóban nem is sejtve, hogy ezzel az összeggel unokáját teteti el láb alól.

A fennmaradó 2500 forintot musteladásból biztosította Feketének Csontosné. Ez az összeg érkezett meg szeptember 12-én délelőtt Csontos Elek tiszavárkonyi szövetkezeti boltjába. Hogy a bolt pénztárát vezető Csontos ne akadékoskodjon amiatt, hogy miért kell ezt a bevételt odaadnia Feketének, Csontosné beavatta férjét a gyilkossági tervbe.

A bírósági dokumentumokban található szakértői vélemények Csontos Eleket a neje által irányított és (meg)vezetett teszetosza, akaratgyenge embernek jellemezték. Nem is ellenezte felesége „kivégzési” tervét, ennyit mondott csupán: „Te tudod, te dolgod!”.

Fekete így aztán 1957. szeptember 12-én délben elkerékpározott a várkonyi agrárboltba, hogy felvegye Csontostól a vérdíj második részletét (az elsőt még aznap kapta meg, amikor Csontosné az anyjától elkérte a 2000 forintot). A pénzzel betért az első korcsmába, s legurított egy felest, s hozzá egy krigli sört.

Aztán felpattant a kerékpárjára, s elkerekezett gyermekkori cimborája, H. Bús Jenő tiszajenői házához. Út közben kigondolta ördögi tervét.

Jenőt otthon találta. Azt adta be neki, hogy még a háború után a határban valakik elástak négy nagy értékű csónakmotort, s ő tudja, hogy pontosan hol lapulnak a föld mélyén. Ki kellene ásni, mert akadtak rá vevők, előleget is adtak már neki, másnapra eljönnek értük, de egyedül nem tudja azokat kiemelni. Ha Jenő segít neki, ad a pénzből.

Jenő ráállt a dologra, s mondta is Feketének, hogy vegyen már a megállapodásra egy kancsó bort a szomszédból, s igyák meg azt. Fekete Sándor átment, vett is egy liter bort, mégpedig abból a pénzből, amit épp Jenő meggyilkolására kapott. Aznap éjszakát jelölték meg a csónakmotorok kiásására.

Fekete hazament, magához vette a fészerében rejtegetett pisztolyát, s miután már igencsak beesteledett, visszatért H. Bús házához. Jenő felerősítette bringájára az ásókat, majd gyilkos és áldozata éjszaka együtt bicikliztek a tiszavárkonyi gát tövében, a vasúti töltés mentén, épp arra a helyre, melyet Fekete jelölt meg.

H. Bús elkezdett ásni.

Már vagy másfél méter mélyen járt, amikor a háta mögött álló Fekete, közvetlen közelről golyót eresztett a tarkójába.

Amikor Jenő a gödörbe esett, Sándor a haldokló kabátjából kiemelte annak cigarettatárcáját, kivette az utolsó sodrott dohányt, s nagy nyugalommal rágyújtott.

Amikor látta, hogy áldozata még rángatózik, az ásóval több alkalommal fejbeverte. A kerékpárt a közeli kanálisba dobta, a pisztolyt betette a tetem nadrágjának szárába, majd a kiásott földet gondosan visszatemette Jenő testére, és hazakerekezett.

Jutalom: élve vagy halva

Fekete Sándor másnap este visszatért a gyilkosság helyszínére. A holttestet annak lábánál kiásta, kivette a halott nadrágszárából az odarejtett pisztolyt, s hazament. Szeptember 14-én pedig a családjával együtt beutazott Szolnokra, s a 4500 forintból feleségének, illetve két gyermekének vásárolt új ruhaneműket, magának pedig egy régóta kinézett, használt, Sachs gyártmányú mopedet.

H. Bús Jenő eltűnése a helybélieknek hamarjában feltűnt, hiányzott, hiszen sokaknak vállalt munkát a faluban. A falu az anyját gyorsan a szájára vette, mert arra gyanakodtak, hogy Csontosné tüntette el fiát. Ezt megneszelve, az asszony szeptember 26-án a tószegi rendőrőrsön, majd október 20-án a vezsenyi körzeti megbízottnál bejelentést tett Jenő eltűnéséről.

Ördögi mivoltát és cinizmusát jól jellemzi, hogy a rendőrségen keresztül nyilvánosan, nem csekély, 5000 forint jutalmat ajánlott fel annak, aki a fiát élve vagy halva előkeríti. A vezsenyi kmb-snek megemlítette, az pedig jegyzőkönyvbe is vette, hogy neki szeptember elején még azt mondta Fekete Sándor, hogy a fia disszidálni készül.

Nosza, a rendőrök elővették Feketét, kihallgatták, aki ellentmondásokba keveredett, s megtört. Október 22-én már előzetes letartóztatásba is helyezték, miután megmutatta a helyet, ahol Jenővel végzett.

Teljes beismerő vallomást tett, attól tartva, hogy rajta kívül a családját is felelősségre vonják a hatóságok.

A rendőrök elővették Csontosékat is. A férj bevallotta, tudott a gyilkosság előkészületeiről, az asszony azonban mindvégig tagadott. Még akkor sem állt rá, hogy beismerje, ő bérelte fel Fekete Sándort a saját fia megölésére, amikor már Csontosné idős anyja, özv. H. Bús Péterné is elmondta: lánya elmesélte neki, hogy az „R”-csoporttal örökre elviteti Jenőt...

Koponya a bírói asztalon

Az ügyben a vádhatóságot dr. Garai Géza ügyész képviselte. Az, aki korábban a 20 éves, ötszörös gyermekgyilkos Jancsó Ladányi Piroska ügyében is a prokurátor volt, s ugyanezen év, ’57 augusztusában (mint később kiderült, helytelenül) nevén nevezte a Tiszavidék napilapban a martfűi rémet is, Kirják János személyében.

Kijárta, hogy a nyilvános bírósági tárgyalásokon H. Bús Jenő csontfehérre megtisztított, pisztolygolyó lyukasztotta koponyáját a bírói pulpitusra tegyék. Jenő testét eközben pedig eltemették – fej nélkül.

Folytatjuk...

Sorozatunk 1. részét ide kattintva olvashatják.