Bajor József szaktudására nagy szükség volt Szolnok városrendezésekor

A főlevéltáros a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége szolnoki csoportjának vendégeként mondta el, hogy a köztudatban élő képnél jóval bonyolultabb ügy Szolnok városrendezési tervének kérdése.

A hivatalos változat szerint ez a hatalmas munka csak Szolnok háború utáni polgármestere, Zsemlye Ferenc alatt indult be. Ő 1945-ben kérte fel az Építésügyi Minisztérium szakembereit városrendezési terv kidolgozására, mellyel 1946-ra készültek el.

A munkálatok vezetője Papp Imre építészmérnök, miniszteri tanácsos volt. Neki a város közgyűlése 1946. augusztus 19-én köszönetet is mondott.

Megtudhattuk, hogy a háború utáni tervekhez kétség kívül felhasználták Bajor József 1937 utáni terveit és szaktudását is. A falusias, zegzugos Szolnok vihart kavaró, számos ingatlantulajdonos érdekét sértő rendezésének kérdésében a két háború között történt előrelépés.

A Pomázról származó, Bajor (Kuchenbauer) József mérnök a harmincas évek építésügyi botrányai miatt megüresedett városi mérnöki széket pályázta meg.

Sikere mögött többen a főispánnal való távoli rokonságát gyanították. Ettől függetlenül hatalmas munkát végzett a városért.

Hivatali munkája mellett, a „hivatalos órákat lényegesen meghaladó időben” a városi vízműtelep műszaki vezetését is ellátta, és ellenőrizte a Tisza Szálló és Gyógyfürdő gépi és fűtési berendezéseit is. 1932-től beválasztották a városi közgyűlésbe is.

Szolnok városrendezési törekvéseinek annyira kulcsfigurájává vált, hogy a háború után sem nélkülözhették tudását, csupán a nyilvánosság elől került háttérbe tevékenysége.

Csönge Attila elmondása szerint Bajor József szaktudását mindvégig maximálisan kihasználták, aki 1955-ös nyugdíjazásáig a város alkalmazásában állt.

– Bajor József városi mérnökként, majd főmérnökként 1931 és 1955 között becsülettel szolgálta Szolnokot. Nyilvánvaló, hogy nevét politikai okokból ítélték feledésre. Német származású volt, vitéz is volt, osztályidegen is volt és nem lépett be a pártba sem. Ha mellőzhető epizódszereplő lett volna, akkor már 1945-ben a tisztogatások áldozatául esett volna és nem lehetett volna a város főmérnöke 1955-ig.

– Mindaz, amit tudni vélünk, részben a politika által kreált legenda, elhallgatott tényekkel, felnagyított féligazságokkal, az utókor hálájára méltó, ámde elfeledett szereplőkkel – fejezte be előadását Csönge Attila, akinek a témával foglalkozó részletes írását hamarosan a Tisicumban olvashatják az érdeklődők.