Káprázatos eredménnyel zárta csapatunk a gasztrovébét

– Még mindig remegek – suttogta Erdős Barbara a telefonba. A fiatal, élete első nemzetközi versenyén szereplő diáklány éppen csomagolt a hazaútra, amikor felhívtuk őt. Huszonegy órás buszút előtt áll, bár ez már egészen más hangulatú lesz, mint amikor Luxemburgba tartott múlt héten pénteken.

– Amikor eredményhirdetéskor kimondták a nevemet az aranyérmeseknél, nem is tudom, hogy jutottam fel a színpadra. Az első emlékem az, amikor a verseny után, a szállodai szobában ráborultam Hanna vállára és sírtam.

– Aztán már ő is zokogott. Vidám kis társaság lehettünk – mesélte immár nevetve a bajnokság utáni percek, órák történéseit Barbara.

A cukrász-artisztika kategóriában induló lány és mestere, Erdős Hanna is aranyéremmel térnek vissza Tiszaföldvárra.

– Pedig mennyi kétség volt bennem! Rettenetesen izgultam, hogy alkotásom – melyet négy hónapig készítettem otthon – épségben kiérjen. Nagy volt és sérülékeny. Egy négy emeletes tornyot alkottam, melynek a címe Pillangóálom volt.

– Közepén egy csigalépcső fut, körben minden szinten pillangók és cukorszálból fátyol-függöny, fuvallatra mozgó rózsák... – sorolja versenyművének alkotórészeit Erdős Barbara, akinek most először volt vetélytársa mestere, Erdős Hanna (a két hölgy nem rokona egymásnak!).

Ő már rutinos versenyző: pontosan tíz éve szerepelt első nemzetközi versenyén. Ma már négy olimpiai aranyérem, négy világbajnoki aranyérem és egy világbajnoki bronzérem birtokosa.

– Amikor kipakoltunk a versenyasztalra és körbenéztünk, sejtettük, hogy valamilyen érmünk biztosan lesz. Láttuk, milyen munkával érkeztek mások és milyenekkel mi – fűzi hozzá Hanna, aki a már jól ismert, „élethű” herendi-tárgyakkal, motívumokkal érkezett Luxemburgba.

– Kipakoláskor szembesültünk azzal, hogy Barbi munkája itt-ott megsérült. Alig észrevehető hibák voltak ezek, melyek egy részét kijavított Barbara, a többit inkább hagyta úgy, ahogy volt.

– Annyira remegett a keze ugyanis az izgalomtól, hogy félő volt, több kárt okoz, mint hasznot – nevet Hanna, aki nagyon büszke tanítványára. És a háttérmunkát végző párjára, Lajosra is, aki szerinte „kisajtolta” belőlük a legjobb eredményt.

Rékási Tibor szakács, a szolnoki Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakképző Iskola oktatója népes csapattal érkezett Luxemburgba. Kilenc tehetséges diákját vitte magával, hogy ismerjék meg, milyen egy világbajnokság. És milyen bezsebelni egy bronzérmet.

– A „culinary art”, azaz szakácsművészet kategóriában indultunk. Egy ötfogásos menüt kellett összeállítani a helyszínen. A bronzérmünk remek eredmény, ennél többet nem nagyon tudtunk volna kihozni – vélekedik Rékási Tibor, elmagyarázva, munkájuk amolyan „sufnituning” volt, az ételek ugyanis egy szállodai szobában (!) készültek.

– Nem volt lehetőségünk konyhát bérelni, így maradt a szoba. Egy ágyon dolgoztunk, meg egy kis asztalon, néhány négyzetméteren. Hűtőnk nem volt és a fényviszonyok sem voltak túl kedvezőek. Majd ha nekünk is lesz támogatónk, akkor kibérelhetünk egy konyhát, és azonos rajtvonalról indulhatunk a vetélytársakkal. De így is minden okunk megvan az ünneplésre!

Egy kép, százötvenezer rizsszem

A Kisújszállásról érkező Tóth László munkája is aranyat ért. Az Illéssy Baptista Középiskola igazgatóhelyettese szakács artisztika kategóriában győzedelmeskedett.

– Mag- és fűszerfestés volt a feladatom, munkámhoz kizárólag rizst használtam fel. Mivel Kisújszállás hazánk „rizsfővárosa”, így egyértelmű volt, hogy ehhez az alapanyaghoz nyúlok. A munkám körülbelül százötvenezer rizsszemből áll – meséli Tóth László.

A szolnoki Osztrovszki Ildikó zöldségfaragó két diplomával tér haza Luxemburgból.

Kapcsolódó cikkeink:

A gasztronómiai világbajnokságon négy megyebeli indul

Megvan az első aranyérmünk a gasztronómiai világbajnokságon

Újabb érmet szereztek szakácsaink