Miklósi pékek sütik a legjobb brit kenyeret

– Nem tudom, ki lepődött meg jobban az eredményhirdetésnél: én vagy a zsűri – nevet Nádházi István, vagy ahogy a szakmában ismerik őt: Moby. A mezőtúri születésű, de ma már Angliában élő pékmester bár mindent beleadott, hogy külföldiként bebizonyítsa a briteknek: egy magyar pék is „ott van a szeren”, arra mégsem gondolt, hogy ő nyeri meg a rangos versenyt.

Márpedig ez történt: a Moby és párja, Nagy Márta által vezetett pékség, a M’s Bakery győzedelmeskedett a World Bread Award versenyen, azaz István és Márti süti Nagy-Britannia legjobb kenyerét.

István anno műszakicikk-eladóként végzett Szolnokon, majd az otthoni (ekkor már Törökszentmiklóson éltek) tengés-lengés után édesanyja nyomására egy maszek pékségben kezdett dolgozni. A jobb élet reményében azonban fogta sátorfáját, és 2011-ben családjával együtt kiköltözött a szigetországba.

– Nem volt egyszerű az újrakezdés. Csakhogy mást ne mondjak: az első időben hulladékválogató voltam… – magyarázza Moby, akinek aztán sikerült elhelyezkednie először a Gail’s pékségben, majd egy helyben nagyon ismert szakember, Mark Bennett mellé. Itt találkozott először a kovásszal, nála tanulta meg, hogy – bármennyire furcsa – pusztán liszt és víz keveréke elegendő arra, hogy a kenyér megkeljen.

– Aztán két éve megnyitottuk saját üzletünket, a M’s Bakeryt. A Moby és a Márti nevek rövidítése ihlette a bolt nevét. Párommal dolgozunk itt együtt, egy alkalmazottunk van csak. Pékségünkben kizárólag kovásszal készült finomságokat készítünk, és egyre inkább figyelünk arra, hogy a liszt a környékbeli malmokból érkezzen.

A versenyen is éppen ezt értékelték: a „Francia parasztkenyér bio kövön őrölt lisztekkel” kenyerük kategóriagyőztes lett. A zsűri az értékelés során az íz mellett a természetességet, a lokális alapanyagok használatát és a fenntarthatóságot, azaz a 20 mérföldön belüli beszerzési források használatát is figyelte.

Kérdésünkre – kimondva, kimondatlanul –, hátrányban volt-e amiatt, hogy külföldi versenyzőként szállt ringbe a neves, hazai pékmesterek mellett, Moby megsúgja: „vakkóstolás” alapján döntöttek az ítészek, azaz fogalmuk sem volt, kinek, melyik a kenyere.

Istvánék egyébként négy kategóriában indultak, és mindegyik kategóriában remekül teljesítettek. Ezért vihették haza a fődíjat is, azaz ők lettek Nagy-Britannia legjobb pékjei. Az erkölcsi elismerés mellett 1500 fontot is kaptak, amit fejlesztésekre fordítanak.

Lassan rászoknak a bejglire is

Istvánék pékségébe számos magyar jár. Lelkesedéssel viszik haza a kakaós csigát és a sajtos pogácsát, az otthoni ízeket. De nem csak ők, hanem egyre inkább a britek is rászoknak a magyar finomságokra. És persze a karácsonyi bejglikre is, mert Mártiék szerint e nélkül nem ünnep az ünnep.

– A verseny után érezhetően megnövekedett a forgalmunk. Még Londonból is kijöttek hozzánk (pedig az sok-sok kilométer!), hogy megkóstolják a díjnyertes kenyerünket.

– Eddig átlagosan napi ötven kenyeret sütöttünk, hétvégén meg százat. Ezt a számot biztosan növelnünk kell majd. Aztán… ki tudja, lehet, hogy nyitunk valahol még egy üzletet… és még egyet! – gondolkodik hangosan Moby és Márti.