Katalin és értelmileg sérült fia küzdelmeinek csak a négy fal a szemtanúja

Mint oly sok ilyen helyzetben élő szülő, Katalin is magára maradt a súlyos feladattal. Mert sajnos ritka szerencsés manapság, aki nem így jár. A sérült gyermekek családjai rendszerint egyedül állnak helyt a bajban. Rájuk zárul az otthon ajtaja, mindennapi nehézségeiknek, küzdelmeiknek csak a négy fal a szemtanúja.

Sokszor olyan sincs, akinek elmondják, milyen kínokat élnek meg, és hogyan vesztik el önmagukat, tűnnek el saját igényeik a feszült tempóban. Pláne, ha egyedülálló szülőről beszélünk. Janika örökre gyermek maradt, állandó felügyeletre, segítségre szorul. Idén viszont csengettek a zárt ajtókon.

Meglátogatta őket a Mikulás, ráadásul még szép és hasznos ajándékot is vitt egy helyi képviselő és a polgárőrség jóvoltából. Talán nem is a mindennel felszerelt számítógép volt az igazi segítség ebben, hanem a figyelem. Katalinék végre azt érezhették, valakinek fontosak, valaki figyel rájuk is.

Ennek a súlyát úgy gondolom, az édesanya érezhette igazán, akinek egy átlagember számára természetesnek tűnő kívánsága van csupán.

Az, hogy érezze, nincs egyedül ebben az embert próbáló feladatban, vagy legalább csak elmondhassa a gondokat, kiönthesse a szívét.

Pár perc csupán, ez a karácsonyi kívánság. Egy kis lélegzetvétel a fullasztó, súlyos csendben.