Minden megvan bennünk, ami egy támadás elhárításához szükséges

Az országban egyedülálló módszerekkel oktat „önvédelmet” a szolnoki Farkasok Játéka Harcművészeti Egyesület (Game Of Wolves Systema). Az idézőjel nem véletlen, ugyanis a tevékenységük ennél sokkal összetettebb.

Balla Tibor egyesületi elnök szerint az emberekben nagyon rossz kép él arról, hogy mi történik egy konfliktushelyzetben, mely főként a médiának, a filmeknek és a videóknak köszönhető. Mint mondta, a legnagyobb probléma azonban az, hogy csak nagyon ritkán gondolkodunk el azon, hogy ha hasonló helyzetbe kerülnénk, akkor mit tennénk.

– Makai Viktória esete csak egy apropó, de számtalan kisebb helyi eset van, és ez minden egyes társadalmi réteget ugyanúgy érinti. Az a gond, hogy amikor megtörténik egy ilyen dolog, akkor kezdenek el az emberek gondolkozni. Ráadásul a valóságban minden sokkal gyorsabban és váratlanul történik, mint ahogy azt képzeljük, így akkor nem igazán tudunk dönteni – magyarázta Balla Tibor.

– A különféle harcművészetek és önvédelmi képzések csak azzal a kis résszel foglalkoznak, amikor már mozdulni kell, amikor például a támadó már megfogta a nyakamat. Ez előtt azonban számos lépés van, melyekkel akár el is kerülhetjük ezeket a helyzeteket.

– Ez kezdődhet például azzal, hogy egy fiatal eldönti, hogy szombat este elmegy a barátaival szórakozni vagy otthon marad. Ha elmegy, akkor felmerül a kérdés, hogy vajon tudják-e a szülei, hogy kivel megy, hova megy, megbeszéli-e, hogy mikor megy haza.

– Ha pedig egy nő futni indul, de nem a kivilágított fő utcán, és közben még zenét is hallgat, azzal kihívja maga ellen a sorsot. Először ezt kell mérlegelni, hogy ezen lehet-e változtatni, mert ha tudatosan belemegyünk egy veszélyes helyzetbe, legalább az érzékeinket ne tompítsuk el.

– De ugyanilyen szituáció az is, ha valaki üres kocsiba ül a vonaton vagy ha úgy érzi, hogy követik, de nem indul el egy olyan hely felé, ahol sokan vannak – sorolta az eseteket.

Balla Tibor hozzátette, a másik probléma, hogy a harcművészetek oktatása általában mesterséges környezetben történik, ahol szimmetriára törekednek, tehát két kis termetű nő küzd egymással.

– Az utcán azonban teljesen mások a körülmények, hiszen a bűnelkövetők épp az asszimmetriára törekednek, tehát egy kis termetű nőt általában egy sokkal nagyobb súlyú férfi támad meg.

„Amikor pedig az áldozat megkapja az első ütést, rájön, hogy még soha nem kapott ilyet, mert az önvédelmi tanfolyamon úgy bántak vele, mint egy nővel, és soha nem tapasztalta meg, hogy egy ütés milyen romboló tud lenni”

– világított rá az egyesület elnöke.

– Az én oktatási rendszerem három kérdésre épül. Minden egyes alkalommal ezeket kell tisztázni: ki vagyok?, hol vagyok és mi a célom? Teljesen más eszközökhöz kell nyúlnia és más technikára van szüksége egy katonának, aki Afganisztánban szolgál, egy rendőrnek, aki igazoltat, egy futónőnek vagy egy nyugdíjasnak, és nekem is máshogy kell őket oktatnom.

– Ha például valaki el akarja venni a telefonomat, akkor mondhatok nemet és elkezdhetek dulakodni, így viszont meg is sérülhetek. Választhatom viszont egy teljesen másik oldalát is a küzdelemnek és az önvédelemnek. Mégpedig azt, hogy elkezdem feltérképezni a támadómat, hogy olyan személyleírást tudjak adni róla, amelynek köszönhetően a rendőrök egy órán belül elfogják.

– Tehát el kell döntenem, hogy mi a célom. Egy futónőnek például az, hogy sérülés nélkül megússza az esetet – hangsúlyozta.

Balla Tibor arról is beszélt, hogy akkor fog valakit támadás érni, ha az elkövető úgy gondolja, az áldozatnak semmi esélye a védekezésre, és nekünk egy ilyen hátrányos helyzetből kell fordítanunk.

– Ez nagyon nehéznek tűnik, de vannak egyszerű, hatékony mozdulatok, ugyanis az embert harcra teremtették. Azonban csak végső szükségben kell vagy lehet testi erőt bevetni, minden esetben annak elkerülésére kell törekedni. Ezt is ki lehet azonban egészíteni különböző eszközökkel, attól függően, hogy mi van rajtam, mi van nálam, és mi van a közelemben.

– Ez lehet egy cipő vagy egy táska is. Ez utóbbit azonban nem csak arra lehet használni, hogy a másikat legyőzzük, hanem arra is, hogy legyen idő a menekülésre és megússzuk maradandó sérülés nélkül, amely nemcsak fizikai lehet, hanem lelki is.

„Minden ott van bennünk, ami egy támadás elhárításához szükséges, csak ezeket a szocializáció során elveszítjük.”

– A módszerem lényege, hogy még mielőtt megtörténne a baj, nyugodt körülmények között gondoljuk végig a helyzetet. Csak meg kell hozni a döntéseket, és onnantól kezdve kész a megoldás...

Nem lehet mindenre felkészülni

Az egyesület számos felkérést kap szerte az országból, és az oktatott célcsoport is folyamatosan bővül. Tartottak már előadást rendőröknek, katonáknak, polgárőröknek, buszsofőröknek, vámosoknak, nyugdíjasoknak, általános és középiskolás tanulóknak, kollégistáknak.

– Az egyesületünk által tartott szemináriumokon interaktívan, a három kérdésre adott válaszok alapján próbálunk közösen gondolkodni – mondta Balla Tibor.

– Minden lépésünknél dönthetünk, és a képzésen ezeket a döntési pontokat térképezzük fel. Tulajdonképpen ez egy közös útkeresés. Az életben ugyanis nincs két egyforma eset, nem tudok egy helyzetre felkészülni. Akiket oktatok, és már oktatói szinten vannak, őket is erre az állandó változásra tanítom.

– A módszerem pedig folyamatosan tökéletesedik, még most is, így nemcsak tanítok, hanem én is tanulok folyamatosan. Természetesen mozdulatokat is oktatok, mert fontos, hogy legyen egy technikám, de ez csupán körülbelül tíz százaléka a konfliktuskezelésnek és támadáselhárításnak.

– A rendőröknek és a katonáknak persze közelharcot is tanítok, de amit a civileknek oktatok, az inkább csak elméleti. Ahhoz ugyanis, hogy tudjam használni ezt a módszert, egyszerűen csak ismerni kell. Természetesen nem árt kicsit betanulni, hogyan is megy ez a gyakorlatban, de nem az a legfontosabb.