Szekrényestül lopták el a kihelyezett martfűi „szabad könyvtárat”

Indulása óta figyeltük Martfű civil kezdeményezését, a „szabad könyvtárat”. Lényege, hogy a lakosok megunt könyveiket kitehetik egy nyilvános, mindenki által könnyen megközelíthető helyre, szekrénybe. Onnan aztán bárki vihet el könyvet, melynek feltétele, hogy olvasás után tegye azt vissza a polcra vagy vigyen egy másikat helyette.

Az ötlet felvetésekor nem kevés kétkedő szólalt fel ellene, mondván, nem tart ott Martfűn az olvasási (és egyéb) kultúra, hogy hosszú távon a könyvcserebere életképes legyen.

(Talán emlékeznek: Szandaszőlősön sem indult zökkenőmentesen a szabadpolcos könyvtár. Két éve egyik reggelre az összes könyv eltűnt a szekrényből. Mivel akkortájt fogcsikorgató hideg volt, mindenki azt feltételezte, a szépirodalom egy kályhában végezte.)

– Minden negatív vélemény ellenére én kihelyeztem néhány könyvet a buszpályaudvar kőépületének a padjára. Készítettünk egy laminált kiírást, hogy miről szól ez az egész, és vártuk a fogadtatást – meséli az ötletgazda, Vinczéné Balogh Magdolna, a Martfűi Városszépítő Egyesület elnöke.

– Jómagam rendszeresen igyekeztem pótolni az el-eltűnő kiadványokat. Aztán egy idő után már mások is csatlakoztak hozzám. Majd egy helyi vállalkozó polcokat ajánlott fel. Ekkor úgy gondoltam, jó úton járunk: a martfűi embereknek igenis van igényük a jóra, a kultúrára. Örömöm nem tartott sokáig.

Egyik reggelre ugyanis a könyvek szekrényestől tűntek el. Magdolna azt hitte, a polcokat felajánló vállalkozó vitte el javítani a bútort.

– Aztán leesett, mi történt. Ellopták! Ez minden jó szándékú embernél kicsapta a biztosítékot, persze, nálam is. A lakosok viszont biztattak, hogy ezt nem szabad abbahagyni, azért is meg kell mutatni, hogy van létjogosultsága a szabad könyvtárnak Martfűn!

– A lakosok végül egy kis asztalt vittek ki, azt töltötték meg. Kíváncsian várjuk a folytatást – fűzi hozzá Magdolna.

A helyiek a történtek óta naponta leellenőrzik a könyveket, megvannak-e. Mindeközben egy sokkal védettebb helyet keresnek a leendő szekrénynek, mert úgy tűnik, ez, itt nem vált be. Feladni azonban (egyelőre) nem akarják, mert hiszik, hogy a martfűiek többsége igenis felnőtt ehhez a kezdeményezéshez.

Kupai-Szabó Tímea lelkész úgy fogalmazott, a szabadpolcos könyvtár a martfűiek összetartozását és kitartását mutatja, azt, hogy nem adják fel egykönnyen. Megtanulták az elmúlt évtizedekben, hogy ezért a településért mindannyian felelősek, s tenni is készek érte.