2019.02.03. 11:05
Erzsike néni úgy érzi magát otthon, mintha múzeumban lenne
Az idősebb generáció tagjai közül sokan – különösen, ha falun élnek – előszeretettel díszítik lakásukat különféle népművészeti jellegű tárgyakkal, sokszor saját alkotásukkal. A tiszajenői nyugdíjas Sinka Antalné Erzsike néni például olyan helyiséggel büszkélkedhet, melynek falait sorokba rendezve dísztányérok borítják.
Se szeri, se száma a dísztányérnak Erzsébet szobájában. Csak azt sajnálja, nem írta rá a tányérok hátuljára, hogy melyik évből valók…
Fotó: Mészáros János
– Nagyon élvezem, hogy belépve olyan érzésem van, mintha múzeumban járnék – mutatta be gyűjteményét a lelkes tulajdonos.
– Kedves emlékek kötnek e tányérokhoz. Világéletemben olyan ember voltam, aki szeretett kirándulni, legszívesebben még most is mindig utazgatnék. Csak hát én sem vagyok már fiatal, bár most már ingyen utazhatnék.
– Persze egyedül nem az igazi. Régebben itt a nyugdíjas asszonyokkal is hol ide, hol oda mentünk, én pedig mindenhol vettem dísztányért. Ha mást nem is, de tányért mindig! Mindegyiknek megvan a maga helye, saját ízlésem szerint rendeztem sorba őket. Szeretem, hogy tele van ilyen csecsebecsékkel ez a szoba.
Erzsébet elmondás szerint csak azt sajnálja, hogy nem írta rá a tányérok hátuljára, hogy melyik évből valók.
Fotó: Mészáros János
A látványosságoknak azonban itt még nincs vége. A másik szobában díszpárnák lepik be a széles ágyat, akad legalább harminc belőlük. Nem csak egy szimpla gyűjteményről van szó: mindegyiket Erzsike néni készítette, az első öltéstől az utolsóig, libatollal töltve meg. És mindenütt hímzett terítőkre bukkanunk.
– Fiatalkoromban volt időm bíbelődni velük. Raktárosként dolgoztam, a jelenlegi Kinder-üzem helyén egykor ugyanis raktár működött. Mindenféle árut tároltak ott, cukrot, mosóport, cipőt, raklapot...
– Bár egyedül voltam az áru átvételére és kiadására is, de volt, hogy naponta csak egyszer hoztak árut, így maradt időm bőven kézimunkázni. Akkoriban készítettem a borzasztó mennyiségű terítőt is. Van itt egész kicsitől a nagyig mindenféle. Csak az a baj, hogy könnyen porosodnak – tette hozzá nevetve a nem mindennapi csecsebecséket gyűjtő tiszajenői asszony.
A múltat őrzi a tárgyakban
– Szeretem a múltat megőrizni, ragaszkodom az emlékeimhez, akkor is, ha van, aki giccsesnek tartja az ilyesmit – jelentette ki Erzsike néni. Férje sem bánja, hogy ennyi dísztárggyal kell megosztania lakóhelyét. A tányéros helyiségben számos köcsög is sorakozik.
Annak idején, mikor bezárt a téesz, egy helyi asszonytól kapott egy borjút, ami aztán tejelő tehénné serdült. Ekkor ajándékozta meg őt egy pesti ismerős a tejesköcsögökkel, lánya ugyanis ilyenek készítésével foglalkozott.
