Háborús lövésnyomokat találtak a viharvert szolnoki rézkakason

A vasárnapi istentisztelet után sokan vonultak át a gyülekezeti házba, hogy megtekintsék az elmúlt napok sok izgalmát, többek között a templom időleges bezárását okozó rézkakast. Közben számos családi fotó is készült a békésen álldogáló vallási jelképpel, miközben többeknek feltűntek a patinától zöld rézlemezen látható számos lyuk.

Végh Miklós lelkipásztor az érdeklődőknek elmondta, hogy régi lövésnyomokról van szó, melyek hozzájárulhattak ahhoz, hogy a vihar ledönthette helyéről a negyvenkét méter magasan levő toronydíszt.

– Ezeken a sérüléseken folyhatott be az esővíz, ami olyan súlyosan károsította a toronycsúcs belső szerkezetét, hogy azt is be kell venni a felújítás programjába. A kakas ledőlése így időben jött figyelmeztetés volt számunkra, hogy mind idővel, mind anyagilag számolnunk kell ezzel a feladattal is – mondta a lelkipásztor.

A néhány milliméter vastag lemezen jól látható a lövedékek be- és kimeneteli nyílása, amik alapján következtetni lehet arra, hogy a találatok különböző távolságból, néhány száz méterről, illetve a templomkerítés tájáról csapódtak be a fémtestbe. Sajnos egyetlen lövedék sem maradt benne, így nem lehet tudni, melyik erre járt hadsereg fegyvereiből jöhettek a lövések.

Arra a kérdésre, hogy kinek vétett az egyházi jelkép, egyetlen logikus magyarázat lehet. Háborúban szívesen szórakoztak a katonák hasonló célpontokkal, amire a budapesti Hősök terén álló, kezében koronát tartó angyal az egyik példa.

Évekkel ezelőtt derült ki, hogy valamikor szabályszerűen tarkón lőtték, ami magassága miatt nem lehetett egyszerű teljesítmény. Biztos kéz, jó szem kellett hozzá. A szolnoki templom történetének ismeretében a sérülések a második világháború idején történhettek, bár erről a hézagosan megmaradt iratok nem adnak pontos információt.

Az első, ma már nem létező rézkakas még 1894-ben, az építkezéskor került a helyére, de jelenlegi ismereteink alapján az 1919-es román rongálások miatt azt 1925-ben újra cserélték. A templom egyébként 1919-ből is őriz lövésnyomokat, melyek a kaput jobbról övező kerítés vasain láthatók.

A második világháborúban ellenben nem voltak utcai harcok a városban, ahogy az 1956-os forradalom idején sem. A templomban ugyanakkor mind német, mind magyar katonák is megfordultak, jelentős károkat okozva annak javaiban, amit az orosz megszállás követett, bármelyik haderő gyakorolhatta rajta a céllövés tudományát.

A most feltárt problémáról, a toronycsúcs megerősítésének és a kakas helyreállításának ügyéről dr. Szabó Károly gondnokot kérdeztük.

Elmondta, hogy a mostani helyzet rendkívüli kihívás elé állítja a gyülekezetet, amit a műemléki épület toronydíszének rekonstrukciója érdekében mindenképpen meg kell oldaniuk. A viharkár nem várt anyagi terhet ró rájuk, melyet csak részben enyhíthet a templom épületére kötött biztosítás kártérítési összege.

Jelenleg is folyik az építészeti, műszaki, műemléki szempontú helyreállítás megtervezése, kivitelezésének felmérése. Az anyagi fedezet előteremtése súlyos teher lehet a gyülekezet számára. A munkák látványosabb részéről, a toronycsúcs díszének további sorsáról annyit tud egyelőre mondani, hogy szakértői vizsgálat dönti el, a városképi szempontból meghatározó kakas restaurátori javítás után visszahelyezhető-e a helyére, vagy múzeumi tárgy lesz belőle, és újat kell helyette készíteni.

Mindkét megoldásnál egy ritka lehetőséget tudnak felkínálni azoknak a polgároknak, akik hozzájárulnak majd az ebből adódó terhek viseléséhez. Ősi szokás szerint a munkálatok végén, mintegy jövőnek szóló üzenetként elhelyezik nevüket a megújult csúcsdíszben, így a kései utódok is találkozhatnak majd önzetlenségük emlékével.

„Míg a kakas kukorékol, háromszor fogsz engem megtagadni”

A jelenlegi templom építése előtt a gyülekezet egy átalakított lakóházban tartotta istentiszteleteit. Az új istenházát, Sztehlo Ottó építész alkotását 1895-ben szentelték fel. Az épület tetején álló kakas az ókeresztény kortól kezdve lett a hűség, a bűnbánatra való felhívás, a hit és az erkölcsi éberség jelképe.

Az Újszövetség tudósítása szerint Péter apostol, Jézus legbuzgóbb tanítványa a Megváltó elfogásakor félelmében megtagadja mesterét:

„Ha mindnyájan megbotránkoznak is tebenned, én soha meg nem botránkozom” – fogadkozik előtte. Mire Jézus figyelmezteti állhatatossága hiányára: „Azt mondom néked, ezen az estén, míg a kakas kukorékol, háromszor fogsz engem megtagadni.”

Ez be is következett, de Péter ezt követően vált végül mestere sírig kitartó követőjévé. Erre emlékeztet a református templomok csúcsdísze, ami mellett a betlehemi csillagot is szokták jelképként használni.