Újabb érdekességek derültek ki a szolnoki várról

– Május elejére odáig jutottunk, hogy a kaszárnyaépület alagsorának egy jelentős részében feltártuk az egyes járószinteket és elértük az altalajt. Nemrég pedig bizonyossá vált, hogy az épület nem készülhetett el a török ostrom idejére, 1552. augusztus 24-re! – beszélt az újabb eredményekről dr. Kertész Róbert.

A Damjanich János Múzeum régésze kiemelte, az épület északkeleti sarkában látható habarcsos járószint, vagyis a legalsó szint, csak egy kis szakaszon azonosítható.

Beljebb haladva pedig már nem találtak efféle maradványokat a kutatók, így arra következtettek, hogy a kaszárnyát valójában még nem tudta használatba venni a spanyolokból, németekből, csehekből és magyarokból álló helyőrség. Tehát az épület első lakói a foglalást követően a törökök voltak.

Ők mielőtt beköltöztek volna a kaszárnyába, agyagos talajréteget terítettek szét az alján, hogy kiegyenlítsék a szintkülönbségeket, és így egy megközelítőleg vízszintes felszínt hozzanak létre. Azért pedig, hogy a járószintet stabilizálják, ebbe a feltöltési rétegbe nagyjából száznegyven centiméter hosszú cölöpöket vertek, több sorban.

Egy cölöpöt csaknem teljesen ép állapotban ki is emeltek nemrég a restaurátorok, és megkezdték a konzerválását. A cölöpsorokat a törökök kő- és téglatörmelékkel zárták le, amit agyagréteggel fedtek, és erre került rá a deszkapadló, mely az épület legkorábbi járószintjét képezte.

A kutatókat nem lepte meg, hogy a kaszárnyaépület befejezetlen volt, ugyanis azt már korábban kiderítették, hogy a törökök megérkezésekor a vár védműveinek egy része csupán félkész állapotban volt. Ezt a képi és írott források alapján levont következtetést most a helyszínen talált nyomok is megerősítik.

– A vár nyugati fala biztosan nem készült el teljesen, továbbá a délnyugati félbástyának is komoly hiányosságai voltak. Legalábbis ez olvasható ki Móré Gáspár szolnoki vicekapitány 1553/54-es bécsi perének anyagában fellelt vázlatrajzból – folytatta Kertész Róbert. Majd hozzátette, hogy a per hűtlenséget említ, azaz hogy a várvédők méltatlanul adták fel Szolnokot.

– Ahogy folyik az eljárás, tanúkihallgatásokra kerül sor, s a perhez kapcsolódva egy szakavatott vázlatrajz is készül a várról. A rajzon nem tüntettek fel épületeket a falakon belül, de az erődítési elemeket pontosan megjelenítették.

– A nyugati várfal és részben a délnyugati félbástya ezen félkész állapotban van – mutatott rá a régész. A szolnoki erősség e szakasza így rendkívül sebezhető volt, melyet az ostromló oszmán haderő kíméletlenül ki is használt.

– Érdekesség, hogy a vázlaton a török ágyúk helyét is feltüntették. Azokat – nem meglepő módon – éppen a vár nyugati oldalával szemben állították fel, ahonnan nyolc napig lőtték a befejezetlen védműveket.

– Van egy további forrásadatunk is. 1548 szeptemberében, Nyírbátorban Ferdinánd király és Fráter György szövetséget kötött. Megállapodtak abban, hogy egyesítik Erdélyt a királyi Magyarországgal, ami igencsak felbosszantotta a törököket.

– Olyannyira, hogy ezután indultak meg a támadásaik. 1551-ben Gianbattista Castaldónak hívták a főhadparancsnokot, aki az év májusában Egerből indult el Erdély védelmére. A királyi sereg egy része pedig éppen Szolnokon keresztül vonult tovább, ahogyan Castaldo is – taglalta az ásatásvezető.

– Fráter György Castaldo átutazása után, augusztus 10-én azt írta a királynak, hogy csodálkozik, miért nem tett említést a főhadparancsnok az uralkodónak a szolnoki vár hiányairól. Ez utóbbi fejlemény szintén azt igazolja, hogy a vár nem készült el.

– De van további forrásunk is, egy másik levél, amit közvetlenül az oszmán ostrom előestéjén, 1552. július 31-én írt a várépítést irányító Bernardo Gaballio építőmester. Ő ugyancsak a folyamatban lévő építkezést említi, illetőleg azt, hogy azok a védművek, amik már elkészültek, nem megfelelő minőségűek.

Rejtély, hogy hol lakhattak a várvédők

Máig nem egyértelmű, hogy elkészült kaszárnyaépület(ek) hiányában hol volt elszállásolva a helyőrség. Van olyan forrás, mely azt írja, hogy az ostrom megkezdéséig faépületekben laktak.

A török csapatok Szolnokra érkezésekor egy német katona éppen puskaport tört finomra a muskétájához, amit balszerencsés módon a közeli tűzhely lángja belobbantott.

Leégett az egész ház és csaknem az egész vár, mivel az orkán erejű szél szétterítette a tüzet. Ekkor gyulladtak meg a várbelsőben található faépületek. Emiatt pedig igencsak nehéz helyzetbe került a kiütéses tífuszjárvánnyal sújtott várőrség.