Egy szép könyvet kézbe venni ünnep az értő ember számára

Lelkemben mindig elismeréssel adóztam az idén már kilencvenesztendős könyvhétnek. Ki tudja, mióta jósolják a nyomtatott betű világának végét, de hála istennek, szemmel láthatóan mesze járunk tőle. Ahogy egykor a közömbös világtól körülvett kolostorok névtelen kódexmásolói, mindig vannak, akik csendesen, szorgalommal továbbviszik az írás, az örökkévalóságnak szánt szó üzenetét.

Szathmáry István

Persze vannak lehangoló tapasztalatok is a könyvek világában. Ma már nem akkora szenzáció egy sokat ígérő kötet megjelenése, mint régen. A gyalogos világban több idő volt olvasni, elmélyülni egy-egy gondolatban, mint a ma ránk zúduló tudásözönben. A könyvek pillanatnyi értékének talán legjobb ismerői, az antikváriusok a megmondhatói, hogy érdeklődés hiányában éppen milyen kincsek sorjáznak eladatlanul a polcaikon.

Hiszem és vallom, hogy nagy értéktől fosztja meg magát, aki elfordul a betű világától.

Ma már ismert tény, hogy a csupán látványként befogadott tudás, például a film elkényelmesíti az agyat, míg a betű gondolkodásra serkent. Lehet erre mondani, hogy a számítógépen, az elektromos könyvben is lehet olvasni, s könyvtárnyi tudás fér el rajtuk.

Ez igaz, a hétköznapokra. De hozzájuk képest egy szép könyvet kézbe venni ünnep az értő ember számára. Nem csak szavak gyűjteménye, de műalkotás is. Élményt nyújt a kötése, illata, gondosan tervezett szedése, ami mind a mi örömünkre készül. Külső formája is azt sugallja, hogy kifejezetten nekünk szánt értéket rejt a belseje.

Erről is szól, erre emlékeztet bennünket a mostani, meg reméljük a többi elkövetkező könyvhét is.