2019.07.09. 14:00
A török kultúra kevéssé ismert világát mutatja be dr. Bartha Júlia új könyve
Tizennegyedik könyvét jelenteti meg a közeljövőben dr. Bartha Júlia Karcagon élő néprajzos, keletkutató, a szolnoki Damjanich János Múzeum nyugalmazott osztályvezetője. Ebből az alkalomból új műve némileg szokatlan témaválasztásáról, és nekünk szóló üzenetéről kérdeztük a szerzőt.
Szent kút a törökországi anatóliai Konyhában
Forrás: Beküldött fotó
– Új művének a címe „Az iszlám az anatóliai török népi kultúrában” Mit mondhat ez egy mai hazai olvasónak?
– Minden kutatónak van dédelgetett témája, amihez hosszú időn át gyűjti az anyagot, forgatja elméjében, és amikor eljön az ideje, formába önti. Nekem ilyen a török kultúrában a szakralitás, a szent, természetfeletti dolgokhoz, szent helyekhez való viszony, a, az időstruktúra, a kultuszok, a népi kultúra és a vallás kapcsolata.
– Mint a török eredetű kunok népének szülötte választottam a turkológiát kutatási területemnek. Emellett a téma aktualitását az európai spirituális válság is adja. Ami nagy baj, mivel ezzel elszakadunk annak megtartó erejétől.
– Összegző szakaszában vagyok az életemnek, s most fontossága miatt készítem elő ennek a kötetnek a kiadását. Ez egy vallásökológiai tanulmány, ami mögött sok utazás, még több olvasás, anyaggyűjtés, fotózás áll.
– A hagyományokhoz ma is ragaszkodó Kelet-Anatólia kevéssé ismert, ám annál tanulságosabb világa kerül hozzánk közel, ha a vallást az ott még meglévő természeti környezetében szemléljük.
– Szorosabban miről szól a könyv?
– A törökországi kultúrának a magyar olvasók előtt kevéssé ismert területéről, a szakrális helyekről, a kultuszok kialakulásáról. Arról a világról, melynek minden percét, minden szegmensét átszövi a vallás, a hit része, sőt meghatározó része a kultúrának.
– A társadalmi élet, a jogrend, az emberélet fordulóinak szokásrendje náluk tele van szakrális vonatkozással. A hitélet, a vallásgyakorlás egyben közösségi élet is, ami életélményt ad, összetartó erő és a társadalom kovásza.
– Az a közösség az európai gyakorlattal szemben folyamatosan figyelemmel kíséri tagjainak életét, nem hagyja őket magukra. Ezzel állandó kontroll alatt tartja, részt vesz az örömeiben, de ott van mellette a bajban is.
– Olyan közösségtudat jellemzi a törököket, hogy a nyugati, az elidegenedésen, gyökérvesztésen kesergő ember ezt el sem tudja képzelni. Nem vallástudományi értekezést szeretnék adni, hanem azt igyekszem bemutatni, hogy a vallás a környezeti meghatározottságában hogyan él, hogyan tudja időről időre megújítani magát, életben tartani az évszázadok során kialakult kultuszokat.
– Mindezt ismeretterjesztő stílusban írom, közel hozva ezzel a napjainkban sokat emlegetett, de valójában kevésbé ismert iszlám vallást, megmutatva annak az emberi arcát is.
– A hazai tudományos élet hogyan viszonyul a témához?
– Könyvem kézirata az NKA Ismeretterjesztés és Környezetkultúra Kollégiuma alkotói ösztöndíjának támogatásával készült, s megírásához dr. Vásáry István akadémikus, az ELTE Bölcsészettudományi Kar Orientalisztikai Intézet vezetőjének támogatását élveztem.
– Ez annak ellenére történt, hogy a népi vallásosság kutatásában ez a vallásökológiai irányzat, vagyis a vallás és a hozzá tartozó természeti környezet, illetve életmód kapcsolatának vizsgálata nem nagy múltra tekint vissza.
– Pedig a vallás kulturális közege a természeti környezettől függ. Az iszlám esetében ez úgy történt, hogy szent könyvük, a Korán arab nyelven született, a vallási szabályok arab szokásokra íródtak, de például a közép-ázsiai nomád népek áttérésekor ezek a szabályok csak részben működhettek, változtatni kellett rajtuk
– Ezért az ottani iszlám már eltér arab gyökereitől. Tanulmányomban, mint említettem az anatóliai török népi kultúrát vizsgálom ebből a szempontból. Azt a kultúrát, mellyel történeti okokból nekünk is volt találkozásunk az idők során.
– Idestova harminc éve kutatom ezt a kultúrát. Látom megannyi értékét és fonákját is, kívülállóként, hiszen magam református vallású lévén bizonyos távolságtartással, de őszinte tisztelettel közelítek a török kultúrához.
– Szándékom az, hogy bemutassam a világnak ezt a szegmensét, amely megannyi szépségével, emberi értékével kivívta csodálatomat. A kötet egyébként a szolnoki székhelyű MARK Egyesület kiadásában jelenik meg.
– Korábban ők adták ki az általam szerkesztett Adakálei népdalok című kötetet is, mely Kúnos Ignác hagyatékában maradt fenn, s Kakuk Zsuzsa fordította magyar nyelvre.