Besenyszög

2019.07.23. 11:30

Besenyszög Városért díjat vehetett át Héja Adorján

A város civil életében betöltött szerepéért a közelmúltban Besenyszög Városért Díjat kapott Héja Adorján. A nyolcvannyolc éves helyi lakos csak addig volt távol a várostól, amíg katonaidejét töltötte. Nehéz fizikai munkásként dolgozott, de az olvasás mindig kedvenc időtöltései közé tartozott. Szívesen beszélget a fiatalokkal a település és saját történetéről is.

P. Pusztai Nóra

Héja Adorján a várostól kapott elismeréssel.

Fotó: P. Pusztai Nóra

A városnapi ünnepségen Besenyszög Városért díjat vehetett át Héja Adorján a közösségért végzett munkájáért. A nyolcvannyolc éves helyi lakos a civil szervezetek tagjaként és a programok rendszeres versmondójaként kapta kitüntetését.

– Itt születtem, itt is éltem mindig, csak addig voltam távol, amíg katona voltam – kezdte történetét Adorján bácsi.

– Amikor legény voltam, nem is nagyon volt lehetőség átjárni más városba, a vasút is húsz kilométerre volt, de nem voltunk ráutalva, hogy máshova menjünk dolgozni, mert nagy határa volt a településnek. Napszámos életet éltem, később az állami gazdaságban dolgoztam, onnan mentem nyugdíjba.

Abban az időben még rengeteg rizst termesztettek Besenyszögön. Az első években több ezer holdat tartottak rendben a munkások pusztán kézimunkával.

– Fiatal koromban nagyon sokat dolgoztam, mindig nehéz fizikai munkát. Nem vágyott engem a traktor, sem a gépek, pedig lett volna lehetőségem megtanulni a kezelését. Könnyebb lett volna a munka, de én szerettem azt amit csináltam, változatos volt.

– Tizenévesen már markot szedtem, libapásztorkodtam a határban, ahol sok érdekes történetet hallottam az emberektől. A háború után kaszásként dolgoztam, a cséplőgéphez jártunk.

– Nyáron meg lehetett keresni a téli kenyérre valót, ugyanis abban az időben nem a boltból vásároltuk a kenyeret, hanem munkánk bére az volt, hogy mázsánként kaptunk öt kilót, amit tizennyolc felé osztottunk, de így is elég volt a liszt a családnak egy esztendőre. Ha véget ért az aratás, mentünk kubikolni a vízügyhöz.

Adorján bácsi a településhez kapcsolódó történelmi eseményeket és saját élettörténetét is szívesen meséli a helyi diákoknak.

– Úgy érzem, hogy ezt a keveset, amit a település múltjáról, az egykor itt élő emberek életviteléről tudok, kötelességem átadni. Sok fiatal érdeklődik történeteim iránt, sokat kérdeznek tőlem. És elég ha a több száz gyerek közül csak egy megjegyzi és továbbadja – fűzte hozzá Adorján bácsi.

– Szeretek emberek között lenni, tagja vagyok a helyi nyugdíjasklubnak, előadásokra járok, mindig iparkodtam mindenütt részt venni. És bár jószágot már nem tartok, a kertemet szívesen gondozgatom. A Kertbarátok Körében elég sok fiatal van, fő téma a kertészkedés, a gyümölcsfák gondozása, tanácsokkal látjuk el egymást.

Héja Adorján a várostól kapott elismeréssel.
Fotós: P. Pusztai Nóra

A város civil életének aktív résztvevője a nyolcvannyolc éves bácsi. A költészet napi rendezvények rendszeres versmondója.

– Már gyerekkoromban is szerettem olvasni. A feleségem csoda szerette hallgatni, amikor felolvastam neki, miközben főzött.

Balogh Zoltán, Besenyszög polgármestere a díj átadása előtt egy héttel jelentkezett Héja Adorjánnál, így családját: két gyermekét, négy unokáját és dédunokáit is értesíthette a jeles napról.

– Meglepődtem, de nagyon örültem neki. Nem számítottam ilyesmire, csak a közösségi szellem munkálkodik bennem napról napra. Csupán egy megálló ez az én életemben.

És bár nem tudja pontosan megmondani, mit szeret a városban azért azt mégis kiemelte, hogy mindig is becsületes és tisztességes munkásemberek lakták Besenyszögöt, akik nagyon szorgalmasak és segítőkészek. Talán ez ami a legjobban tetszik neki a szülővárosában.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában