2019.08.19. 11:30
Az új kenyér ünnepe valójában benne él a lelkünkben
A kenyérnek, mióta az eszemet tudom, mindig nagy becsülete volt nálunk. Karcagi gyerekéveimben sem kidobni, sem pazarolni nem volt szabad. Ha földre esett, felvettük, megtöröltük, s még a száraz kenyérre is vigyáztunk. Annak is megvolt a maga helye az asztalon.
Talán régi éhezések emléke élhetett abban, hogy ekkora tiszteletet érdemelt ez a ma teljesen megszokott táplálék. Reformátusoknál nem emlékszem, de katolikus családoknál keresztet rajzoltak rá, mielőtt az új kenyeret megszegték, s csak utána osztották szét az asztalnál. Nem is hívták csupán kenyérnek, ha valaki életnek nevezte, akkor is tudtuk, hogy róla van szó.
Nem véletlen, hogy a Miatyánknak, az Úr imádságának évezredek óta elmondott egyik sora is róla szól: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” Eleink még tudták, amit reméljük, mi soha nem fogunk megismerni, milyen az, amikor nem jut belőle már egyetlen darab sem. Mert akkor már valóban nincs tovább.
Azért hoztam fel ezt a régi emléket, mert augusztus 20-án az államalapítás és Szent István királyunk mellett az új kenyérről is megemlékezünk. Volt, amikor helyettesíteni is próbálták egyiket a másikkal, mert ebbe is beleszólt a politika. A háború után, amikor a szenteket hivatalosan nem nagyon lehetett dicsérni, kapóra jött helyette ez az egyébként szintén régi, de már elhalványult vallási tartalmú ünnep.
Bár hivatalos tiszteletét nem túl messzire, az úgynevezett boldog békeidőkre vezethetjük vissza, az új termés hálaáldozattal történő megköszönése szinte egyidős a földműveléssel. Az új kenyér vallásos ünnepe eredetileg olyan népi aratóünnep volt, amit a középkori Magyarországon július 15-én, az apostolok oszlása ünnepén tartottak, s csak később került át augusztus 20-ára.
Tény, hogy az új kenyérről való megemlékezés csupán százhúsz éve vált hivatalos állami ünneppé. Darányi Ignác földművelésügyi miniszter 1899-ben kezdeményezte bevezetését, nem kis mértékben az akkori agrármozgalmak enyhítésére. Így sajnos valóban régen belekeveredett a politika is, amire csak tettek még egy lapáttal, amikor 1945-ben hatalmi szóval Szent István emlékét próbálták vele elhalványítani. Sokak tudatában emiatt egyébként úgy is él ez az ünnep, mint amit csupán a háború után találtak ki, azóta létezik.
Ennek a kérdésnek valószínűleg mára nincs jelentősége. Az új kenyér ünnepe is olyan hagyománnyá vált, aminek eszméje valójában ősidők óta benne gyökerezik a lelkünkben.
