Belopta magát a sülyi anyukák szívébe a fiatal védőnő

– Védőnői pályafutásom 2015 februárjában kezdtem el Tiszasülyön – idézte vissza indulásának körülményeit Kecsőné Bettenbuk Éva.

– Mindenképpen vidéki körzetet szerettem volna vállalni, két településen volt álláslehetőség. Az egyiken helybéli töltötte be, Tiszasülyt pedig megkaptam én. Ismertem valamennyire a falut, de nagyobb helyismerettel nem rendelkeztem. Kiderült viszont, hogy sok ismerősöm itt él, így elég könnyen beilleszkedtem. Munkám elismeréséért azonban meg kellett dolgoznom, hiszen pályakezdő voltam. Azt sem mindenki fogadta el rögtön, hogy gyermektelenként kismamáknak, kisgyermekeseknek adok tanácsot.

Az idő és a befektetett energia azonban rövid időn belül meghozta gyümölcsét.

– Rendkívül segítőkész védőnőnk van! – dicsérte Farkas Anita, az egyik helyi anyuka, aki nincs egyedül véleményével.

– Amikor a második gyermekünk világra jött, már ő dolgozott itt a faluban, és nagyon kedvezőek a vele kapcsolatos tapasztalataink. Bármikor felhívhatjuk, munkaidőn túl vagy hétvégén is. Hat év különbséggel a fiam után a kislányom múlt év december 23-án született, még bent voltunk a kórházban, de már érdeklődött, hogy mi van velünk, mikor megyünk haza, miben tudna segíteni. December 27-én vittük haza a kicsit, másnap már el is jött látogatóba.

– A kislányunk súlya sajnos nem úgy gyarapodott, ahogy kellett volna, így szükségünk volt babamérlegre, azt is ő hozta el hozzánk. Emellett a kislánynak van egy tartós betegsége, és amikor Budapesten voltunk a kórházban, akkor is felhívott, hogy vagyunk, miben tudna segíteni. Ha például csak egy-egy receptre van szükségünk, ő akár azt is elhozza a háziorvostól. Nagyon lelkiismeretes szakember, aki hasznos tanácsokkal lát el anyukaként, és meg is mutatja a dolgokat. Teljes mértékben elégedett vagyok a munkájával. Nagyon kedves, a gyerekeket is mindig igyekszik megnyugtatni, hogy a vizsgálatoknál se ijedezzenek. Látszik, hogy ért a kicsikhez – hangsúlyozta Anita.

– Nagyon szeretem a szakmám, és mai fejjel sem választanék más pályát – vallotta meg a fiatal védőnő.

– Gyönyörű hivatás. Mi, védőnők látunk bele leginkább a családok életébe, így a feladatunk is igen összetett. Csak annyi papírmunka ne volna! Gyakran hazaviszem az adminisztrálni valókat, munkaidőben inkább a babákkal, anyukákkal foglalkozom. Besenyszögről autóval járok át, ez kicsit fárasztó és az út sem valami jó, a faluban pedig kerékpárral járok ki a házakhoz.

– De bármikor felhívhatnak. Sok olyan problémával is engem keresnek, ami valójában nem a védőnő hatásköre, például pszichológiai, dietetikai kérdésekkel, de amiben tudok, segítek. Volt már, hogy „vészhelyzetben” is nekem szóltak, például balesetnél, vagy ha felment a baba láza, ilyenkor persze én is csak az orvoshoz tudom őket irányítani, de tudom, hogy szülőként ilyenkor mit éreznek. Hívott már el babához anyuka, hogy én fürdessem meg először, ő nem merte. De meggyőztem, hogy ez mégiscsak az anya feladata – osztotta meg érdekesebb történeteit.

Tehát igencsak megkedveltette magát a sülyiekkel, és a rokonszenv kölcsönös.

– Ha egyszer úgy alakul, hogy váltok, és máshová megyek dolgozni, azt fájó szívvel fogom tenni. És, ha lehet, akkor is visszajárnék Tiszasülyre ügyeletet vállalni – árulta el.

A nevelés neki is feladja a leckét

Éva saját, három és fél éves kislánya immár óvodás, és bár tény, hogy szakmája révén a gyermekgondozás nem okozott neki nehézséget, azért elárulta, hogy ő is gyakran néz szembe kihívásokkal.

– A csecsemőápolással, táplálással sosem volt probléma a lányomnál, de a szakmám nem ad támpontot a nevelési kérdésekben – vallotta be nevetve. – Hiszti terén például nem sok újat tudnának nekem mondani. Gyermekem nagyon eleven! De azért szeretnénk mellé még egy testvért is, ha a sors úgy akarja – árulta el.