Megyénkben közel nyolcezer régészeti lelőhely található

– A kiállítás apropóját az elmúlt években előkerült, eddig még be nem mutatott kincsegyüttesek adták, melyek megtalálása főleg a fémkeresős vizsgálatok elterjedésének köszönhető – válaszolta első kérdésünkre Mali Péter, akitől megtudtuk, hogy a most bemutatott tizenhat kincsleletből hét került elő a megyéből.

A teljes anyag Szolnok mellett a kisvárdai Rétköz Múzeumból, a nyíregyházi Jósa András Múzeumból és a debreceni Déri Múzeumból származik, tehát felöleli az Alföld jelentős gyűjteményeit.

Legfontosabb megyei leletei a tavaly előkerült két kisebb törökszentmiklósi kincsegyüttes, a kunmadarasi szovjet katonai reptérről a nyolcvanas években beszolgáltatott kincs, valamint a fegyverneki bronz raktárlelet is. A kölcsönzött tárgyak közül a tiszabezdédi fegyveregyüttest és a nyír­lugosi edényt említeném – mutatja be a nevezetesebb darabokat Mali Péter. A kiállításon egy gyerekek rajzolta bronzkard a fiatalok érdeklődéséről is tanúskodik, ami múzeumpedagógiai foglalkozásként Hegedüs Gabriella területe.

– A közhiedelemmel ellentétben a múzeumban nem néma csendben, lábujjhegyen lehet közlekedni, mivel ismereteket, értékeket közvetítünk. Ehhez elengedhetetlen, hogy mindenki, a fiatalok is otthonosan érezzék magukat nálunk. Így a gyermekeknek rajzos és mágnestáblákat, valamint a legkisebbeknek egy satírozó játékot is beépítettünk a kiállításba. Azt tapasztaltuk, hogy így valóban sikerült a kicsik fantáziáját megmozgató elemekkel gazdagítani a tárlatot.

– A babzsákokon és párnákon ülve, kényelmes, otthonos közegben, játékos formában való „oktatás” nagyon népszerű a körükben. Számtalan tárgyról készült már ábra, sokan tájat, nőket, férfiakat és gyerekeket rajzolnak melléjük és arról beszélnek közben, hogyan élhettek az akkori emberek. Én személy szerint ezeket a pillanatokat tekintem a kiállítás valódi sikerének – foglalta össze a múzeumpedagógiai értékeket Hegedüs Gabriella.

Egyébként a tárlatot rendező régészek szűkebb szakterületét is érinti a most bemutatott bronzkor, mindketten ilyen témából írják doktori dolgozatukat. Dr. Tárnoki Judit régésztől magáról a korról érdeklődtünk, aminek alföldi és erdélyi öröksége nemzetközi szinten is hírnevet szerzett hazánknak.

– A kiváló színvonalú, bőséges leletanyag azt mutatja, hogy itt akkor egy magaskultúra létezett. Közülük ez a kiállítás a késő bronzkor talán legfontosabb emlékanyagával, a bronzleletekkel foglalkozik. Mert hiába nevezzük már bronzkornak a korábbi jó másfél ezer évet is, csupán ekkor lesz általános a bronz használata. Már nem csak ékszereket, díszfegyvereket készítenek belőle, hanem a hétköznapok tárgyait, baltákat, vésőket, sarlókat, fűrészeket is.

– Ebből a korból már százával kerülnek elő a hatalmas, a leletek súlyában is lenyűgöző együttesek. A hajdúböszörményi kincsben húsz-harminc bronzkard és bronzedények voltak – sajnos ezek jó része elveszett, de ma is megvan a Krasznokvajdán eltemetett tizenhat kard. Az erdélyi kincsek között van olyan, melyben több ezer tárgy található, összsúlyuk meghaladja az egy tonnát!

S hogy hol készültek ezek a tárgyak?

– A Kárpát-medencei késő bronzkori fémművesség egyik központja Erdélyben volt, mivel itt voltak a nyersanyag-lelőhelyek, bányák. Ennek peremén, a Felső-Tisza-vidéken volt az a műhely, melynek készítményei a mai Kelet-Magyarország területén bukkannak elő. Mivel megyénk mindkét központtól messze esett, ezért – sajnos – nálunk nagyon kevés a bronzlelet, még tucatnyi sincs. De reménykedünk, hogy számuk lassacskán emelkedni fog, ahogy a rendszeres kutatás nyomán időről időre nálunk is csak-csak „előbújnak” bronzleletek.

„A régészetben épp az a csodás, hogy bármikor, bármi megtörténhet! Az ezredik, dögunalmas gödörből is felbukkanhat az évszázad lelete.”

– Becsléseink szerint megyénkben közel nyolcezer régészeti lelőhely található, melyeknek csak töredékét tártuk fel eddig. De a véletlen is nekünk dolgozik: az elmúlt években meglepően sok fontos lelet került be múzeumunkba, egyrészt leletbejelentések nyomán, amikor földmunka fordított ki a földből páratlan leletet, vagy épp szisztematikus, a múzeum által irányított fémkeresések során kerültek elő.

– Hogy a késő bronzkornál maradjunk, leletbejelentés útján jutottunk hozzá a kiállításon is látható fegyverneki bronzkincshez – amely megyénk legnagyobb bronzlelete –, és fémkeresés eredménye a törökszentmiklósi baltalelet. Tökéletesen biztos vagyok abban, hogy megyénk régészeti tartalékai nemhogy nem merültek ki, de még a felszínt is csak alig karcoltuk meg. Régészgenerációk egész sorának is bőven jut belőle – csak a szerencse ne hagyjon el bennünket!

Különös helyeken rejtették el őket

Az európai bronzkor időszakából a Kr. e. 2500/2000 – Kr. e. 900 közötti évekből több ezer olyan leletegyüttest ismerünk, amelyek változatos összetételű, művészi kivitelezésű bronz és arany tárgyakból, vagy kiemelkedő minőségű, szépen megmunkált kerámiaedényekből állnak.

Ezeket a kincseket egykor folyók, tavak, mocsarak mélyére, sziklaüregekbe, hasadékokba, vagy éppen földbe ásott gödrökbe rejtették el tulajdonosaik. Vannak köztük háborús időszakokban biztonságba helyezett tárgyak, esetleg fémműves mesterek, kereskedők elrejtett raktárkészletei, de nagy számban kerültek elő vallási felajánlásból, rituális áldozatként, fogadalmi ajándékként elrejtett bronzkincsek is. Megyénk eddigi legnagyobb késő bronzkori kincslelete 2015-ben került elő Fegyverneken. A kerámiaedényben elrejtett, összesen 73 darabból álló páratlan bronzdepó a Kr. e. 10. századra datálható, és zömében eszközöket, változatos típusú sarlókat, tokos baltákat tartalmaz.