Rengeteg fotót mentett már meg Anikó

– Mindig szerettem a régi fotókat. Van bennük valami, ami megfogja az embert. Amikor saját fiókom lett a népszerű közösségi oldalon, elkezdtem feltölteni a régi, fekete-fehér képeket. Akkor még csak a mi családunk és felmenőink felvételeit – kezdte Anikó. Ám idővel világossá vált, hogy a gyűjtés és digitalizálás szenvedélyes hobbivá alakult át.

– A fiaim segítettek abban, hogy nyílt csoport szülessen. Ide pedig bármilyen mezőtúri vonatkozású fotót feltöltök, ami a huszadik században született – részletezte.

Anikó precízen gondozza a rögtönzött digitális emléktárat. A beküldött vagy gyűjtött felvételeket beszkenneli, majd egy program segítségével feljavítja a minőségüket. Minden fotó kap egy keretet is, így egységes arculattal működnek az oldalak.

– Ma három csoport létezik: egy a közösségi képeknek, egy az épületeknek és a harmadik egy igen kedves témát ölel fel, az esküvői képekét – részletezte mosolyogva.

Talán utóbbi indítja meg leginkább a tagokat. Anikó elmesélte, hogy megannyi üzenet érkezik, amelyben sokszor elérzékenyült hangvételben köszönik meg neki a képeket a családtagokról, ismerősökről és a régi Mezőtúrról.

– Ez fontos visszajelzés nekem. Hobbiként kezelem, de látom, hogy milyen hatása van a közösségre. Gyakran előfordul, hogy olyan képhez jutok, melyről semmit nem tudok. Amint feltöltöm, szinte pillanatok alatt érkeznek a hozzászólások, és az érintettek már mesélnek is. Sőt! Olyan szintén volt már, hogy egy régi osztálykép alatt szerveztek találkozót az egykori tagok.

„Ismerősök, családok találnak újra egymásra. A képek kötik össze őket...”

– részletezte sokatmondóan.

És valóban. Aki rátéved az oldalra, mintha a múltba lépne. A huszadik századi Mezőtúr megannyi pillanata sorakozik az interneten. Elfeledett épületek állnak méltóságteljesen, mint például a Gőz- és Kádfürdő, az ezerkilencszázas évek elejéről. Alatta hozzászólás rengeteg sorakozik az egykori élményekről. Akad, aki még a forró gőz illatát is fel tudja idézni.

Egy következőn a hetvenes évekbeli művelődési központ látható. Az intézmény képe valakiben az első munkahely emlékeit hozza felszínre.

Az esküvői oldal pedig egyenesen megindító. A fiatal, boldog szerelmespárok fotóinál gyermekek, unokák, de az sem ritka, hogy dédunokák írnak egymásnak. Ki mire emlékszik, milyen ember volt a csinos bajuszos legény, vagy a huncut mosolyú, karcsú derekú leány. Vagy éppen ez a kérdés: kik is voltak valójában a képen mosolygó emberek? Ezek a pillanatok, mintha újra megidéznék a felvételek szereplőit.

Beszélgetőtársunk gyakran kap olyan üzeneteket is, melyek a honvágyról szólnak, hiszen sok elszármazott mezőtúri szintén tagja a csoportoknak. Egyébként megközelítőleg ötezer ember csatlakozott a modern múltidézéshez, nagyjából heti tíz, tizenkettővel bővül az érdeklődők sora.

– A legtöbbször akkor kerülnek elő a képek, amikor költözés vagy házeladás van kilátásban. Sajnos előfordul, hogy sok régi fotót kidobnak vagy elégetnek, mondván hasztalanok. Pedig ezek valódi értékek, így akinek lehet, mindig szólok, hogy hozza el nekem, ha ilyesmire bukkan.

A „kincsek” pedig érkeznek is szép számmal. Ebben egykori tanárnője, Kissné Mikes Éva az egyik legnagyobb segítsége.

– Rengeteg fotót ő készített. Egyébként meg remekül végez kutatómunkát, könnyedén megtalálja a régi felvételeket. Az oldalakon közölt anyagok nagy részét neki köszönhetem.

Anikó szinte mindegyik felvételt egyformán kedveli, ám akad néhány, ami közelebb áll a szívéhez.

– A városházát 1927-ben építették. Sikerült egy olyan képhez jutnom, amely a munkálatokat örökíti meg. Egyszerűen lenyűgöz, hogy komoly gépek nélkül, szó szerint két kézzel építették fel azt az épületet! Azután van egy szomorú témájú is. Valaha működött a városban egy Ilona malom, amit sajnos lebontottak. Sokan szerették ezt az épületet, mégis erre a sorsra jutott. A folyamatról szintén vannak képeim. Hihetetlen, mennyi mindent képes elmesélni egyetlen fotó...

A családi vállalkozásban dolgozik

Anikó önállóan és persze gyermekei segítségével tanulta meg kezelni az internetes oldalt és a fényképszerkesztő programot. Korábban nem voltak ilyen ismeretei, ám a hobbi szeretete miatt szívesen sajátította el az új tudnivalókat. Három fiúgyermek büszke édesanyja. Amikor nem a fotókkal foglalatoskodik, a családi vállalkozásban dolgozik. Egy kis vendéglátóegységet üzemeltetnek. Azért, ha teheti, mindennap megoszt egy új-régi felvételt, hogy gyarapítsa a kedves emlékek sorát.

A cikk témájával kapcsolatban véleményt is írtunk, ezt ide kattintva olvashatják.