Harminckét hangszeren, köztük téglán is tud játszani

Alexander Horsch tizennégy évesen kezdett szenvedélyesen zenélni, majd harmincnégy éve az NDK-ból Magyarországon keresztül Nyugat-Németországba indult. Hazánkban ismerkedett meg az első feleségével, aki ruhatervezőként dolgozott. Közösen látogattak el a Téka együttes hangszer- és zenebemutatójára.

– Már akkor magával ragadott a magyar népzene világa és eldöntöttem, hogy a gyökereinek a kutatásával fogok foglalkozni. Egészen furcsa rokonság fedezhető fel ugyanis a magyar, a dél-amerikai, de még a koreai zenék hangzásában is – mondta Alexander. Szerinte az ázsiai dallamok hasonló hangzásúak, mint például a gyimesi lassú magyaros. – A Földet bejárva úgy látom, hogy az ősi népeket és kultúrát kutatva a világ több pontján létező társadalmak hangzásvilága beleillik a magyar népzenébe.

A feleségével, Vöczköndy Máriával alkotott Aranypajzs együttessel a bemutatókon harminchét hangszert szólaltatnak meg. A zeneeszközök egy részét maguknak készítik, melyek közül az egyik legkülönlegesebb a moldvai és zalai alaphangokat is játszani képes duplahasú fuvugla kaval. De például egy téglából is muzikális hangokat csal elő.

– Mindig az a hangszer a kedvencem, amivel éppen játszom – mondta a hangszerkészítő, akinek szenvedélyévé vált a népzene. Alexander világszinten elismert kutatása a csonthangszereken alapul. Megismerte és saját maga alkotta eszközökkel bemutatni is képes a harminc-hatvanezer évvel ezelőtti kőkori emberek zenéjét.

– A besenyszögi aktív kulturális élet már három évvel ezelőtt is megkapó volt számomra. Terveim között szerepel, hogy a helybeli ősi zenét is felkutassam, és megtanulhassam eljátszani, így is maradandót alkotva az utókor számára. A lelkes kultúraápolás és a helyiek mentalitása jelentős segítséget nyújt ebben – mutatott előre Alexander Horsch.

Cikkünk témájával kapcsolatban véleményt is írtunk, melyet ide kattintva olvashat el.