2020.01.22. 14:00
A kacat is kincset érhet – vallja Szatmári Elemér
Némi kreativitással a kidobásra szánt holmik is újjászülethetnek. Szatmári Elemér legalábbis ezt a nézetet vallja.
Szatmári Elemér egyik büszkeségét, a gallyaprító gépet is megmutatta
Fotó: Kiss János
Kétpói családi házának alsó épülete és fészere ad otthont a megannyi „kacatnak” és nem használatos eszköznek. Ám a nyugdíjas úr nyughatatlan mérnöki gondolkodása újra hasznossá varázsolja őket…
Kedvesen invitált az udvarra Elemér. Egy fedett kültéri beugró padján cirmos macska ül. Fel-felpillantott az asztalra, amin fából készült alkotás pihent, egy újragondolt egérfogó csapda.
– Itt ez a nagy keret alul, ezen a fadarabon pedig a csalétek található. Ha az egér leveszi róla, a szerkezet kiold, a súly pedig az alapra nyomja a zárófelületet. Nyugalom, teljesen kíméletes megoldás, a rágcsáló életben marad, de nem tud kiszabadulni – magyarázta lázasan, közben pedig be is mutatta a szerkezetet működés közben.
Majd hamar vezetett tovább, hiszen megannyi kincset rejtett még a békés kis udvar.
– Tény, hogy elég nagy itt a rumli, de én mindenben látom a rendszert. Bármilyen alkatrészre legyen éppen szükségem, tudom, melyik kupacban keressem – mondta mosolyogva, közben lendületesen magyarázta a szerkezetek működését. A soron következő darab Elemér egyik nagy büszkeség volt.
– Ezt az esztergapadot is magam készítettem. No, nem minden részét hulladékból, egyes tartozékokból persze kellett az új, de többnyire ez is az ügyes gyűjtés eredménye – és persze a kitartó munkáé. Menetet vágni nem tudok vele, de egyéb feladatokra tökéletesen alkalmas – magyarázta. Hozzátette, hogy hosszú évek óta biztonságosan használja az eszközt.
A következő állomáson, a baromfiudvar szomszédságában szintén jó néhány érdekesség pihent. Mosolyogva megmutatta, hogy két kihasználatlan ólban az egérfogó, patkányokra méretezett változata állt készenlétben. Az ólakkal szemben tágasabb, fedett térben további szerkezetek és kacathalmok lapultak. Elemér megmutatta az egyetlen darabot is, melyet nem ő készített: egy gyári esztergapad szintén helyet kapott a portán.
– Nézzék csak! Mini áramtermelő, a szélerőmű mintájára! A kisebbik gyermekem is csinált már olyan napelemet, amelyikkel telefont tudtak tölteni – mondta, jelezve, hogy a családban nem ritka ez a kiemelkedő alkotó tehetség.
– Erre is igen büszke vagyok! Gallyaprító gép! Nagyon jó szolgálatot tesz a portán, nagyobb kerti munkák után. Az apró fadarabok pedig kiválóak gyújtósnak, tüzelőnek. Így semmi nem vész kárba – fejtette ki, miközben jókora marékkal vett a gép alatti vödör tartalmából, hogy megmutassa, milyen tökéletes méretű darabok lesznek a fagallyakból.
És hol volt még a masinák és szerkezetek sorának vége! Egy részük az udvaron pihent, a továbbiak pedig Elemér kimeríthetetlen ötlettárának mélyén várják a megvalósulást…
Mindig is a gépek, a szerkezetek bűvöletében élt a kétpói mester
Elemér világéletében gépek közelében dolgozott. A működési elvek széles tárházát ismerte meg, sőt időközben tanult is. Minden lehetőséggel élt, ami adódott, egyebek mellett az ELTE-n szerzett képesítést. A munkával töltött esztendőkben keményen dolgozott, hogy feleségével rendben felneveljék és kitaníttassák két gyermeküket. A nyugdíjas évek pedig végre teret és időt adnak, hogy megélje különleges kreativitását.