Megyénk közismert személyiségeit kérdeztük az óévről

Melyek voltak azok a terveik, melyeket sikerült megvalósítaniuk, és melyek elvégzése csúszik át az új esztendőre. Sokan büszkék a munkájukban elért eredményeikre, míg mások gyermekeik, unokáik előremenetelét emelték ki legörömtelibb eseményként. Ezúttal tizenhat közismert, érdekes személyiség osztotta meg gondolatait hírportálunk olvasóival.

Verebes György

a szolnoki művésztelep vezetője:

– Idén megfeszített tempóban, ugyanakkor nagy lelkesedéssel munkálkodtunk, és talán még az előző éveknél is sikeresebb időszakot zártunk le. Mondom ezt annak ellenére, hogy a művésztelepet is érintő fejlesztések miatt nehezített körülmények között dolgoztunk. Új programot is indítottunk a telep koncertfilmjével, mely nagy lehetőségek előtt áll országos és nemzetközi szinten egyaránt. Úgy érzem, bizakodva nézhetünk a művésztelep és Szolnok kulturális életének jövője felé.

Turi László

az Életjel Mentőcsoport vezetője:

– Közel nyolcvan beavatkozáson vett részt idén a mentőcsoport, amely ebben az évben ünnepelte fennállásának huszonötödik évfordulóját. A legjelentősebb a szabolcsi viharkárok felszámolása és a Hableány hajóbaleset volt, hiszen mi is kutattunk holttestek után a Dunán. A magánéletemben a legnagyobb változás, hogy a kisfiam bölcsődés lett. A mentőkutyám, Smile pedig nagycsaládos apukává avanzsált, hiszen kilenc kölyke született. De azóta mind gazdára talált.

Szabó Zsolt

A Martfűi Női Kar és a Tiszaföldvári Férfikórus Egyesület szakmai vezetője:

– Az idei év számomra döntően az alkotásról szólt. A hivatali munkám mellett végzett zenei tevékenységeim jelentős feladatokat róttak rám, hiszen mindkét kórusom jubilált. A Járműjavító Férfikar tagjaként részt vettem a Prágai Nemzetközi Kórusversenyen, kiváló művészekkel dolgozhattam együtt a szolnoki Szigligeti Színházban. Az egyházi és jótékonysági alkalmakat is ide értve közel negyven koncertet tartottam.

Dr. Suba Györgyné

Jászságért díjas helytörténész:

– A kétezer-tizenkilences év alapjában véve jól telt, mert hála a jó Isten-nek, nem volt semmi olyan betegség, probléma, ami nagy gondot okozott volna a családban. Idén betöltöttem a nyolcvanadik életévemet, szépen megünnepelt a Jász Múzeum. Megkaptam a Jászberény Városért – Pro Urbe elismerést. Decemberben megjelent egy előre nem tervezett könyvem, és két olyan kötetem van, ami már a kiadásra vár. Ezúton is szeretném megköszönni mindenki segítségét!

Sőreg Mónika

A Tündérszépek 2019 versenyünk döntőse:

– Úgy érzem, sikeres évet zártam. Jó volt szerepelni a Tündérszépek 2019 versenyen, büszke vagyok magamra, hogy egyáltalán bele mertem vágni. Utána is sok dicséretet kaptam a barátaimtól, de még ismeretlenektől is, ami az önbizalmamat meglehetősen feltornázta. Megjegyzem, azért erre szükség is volt. Saját vállalkozásban dolgozom, ami az idei évben erőre kapott, és szépen fejlődik, így ezt is a lista pozitív oldalára írhatom. Összességében tehát eredményes esztendő áll mögöttem.

Pataki Zsoltné

Az abádszalóki Ember Mária Városi Könyvtár vezetője:

– Élményekkel teli, sikeres évet zártam. Hála a társintézményeknek és a helyi önkénteseknek, zökkenőmentesen oldottunk meg minden feladatot. Befejeztem egyetemi tanulmányaimat, másoddiplomát szereztem. Nagyobbik fiam felvételt nyert a kiszemelt egyetemre, a kisebbik fiamra pedig a szalagavató ünnepsége miatt lehetünk büszkék. Kívánom, hogy az új esztendő valamennyi család életébe hozzon boldogságot, békességet és egészséget!

Id. Papp Zoltán

A Búvár Kft. Szolnok ügyvezetője:

– Mind szakmailag, mind pedig a magánéletben sikeres évet tudhatok magam mögött. A fiam megnősült, a lányomat eljegyezték, így az ő életük már sínen van. A vállalkozásunk szintén eredményes évet zárt, és részt vettünk a Hableány kiemelésében is, ami nagy szakmai kihívást jelentett. Az ott végzett munkánkat országos és megyei szinten egyaránt elismerték érdeméremmel és oklevelekkel. Az önkormányzattól pedig, mint mentőszervezet, támogatást kaptunk.

Lólé Zsolt

Az Év polgárőre:

– Igen jó év volt, rengeteg felé jártam szerte az országban: a határtól kezdve egész a Balatonig. A napi szolgálat mellett a tiszajenői polgárőrökkel sok falubeli rászorulónak is tudtunk segíteni az önkormányzattal együttműködve, például a tűzifa felvágásában és kihordásában. Tartottunk disznóvágást a helybélieknek, és a szilveszteri mulatságot is mi rendezzük. A munkánkat elismerték a faluban is, illetve az Országos Polgárőr Szövetségtől is kaptam díjat a teljesítményemért.

Monoki Ákos

A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság Természetvédelmi Őrszolgálatának természetvédelmi tájegységvezetője:

– Az idei év a természet szempontjából igen szélsőséges, nehézségekkel teli volt. Mi is fokozottan éreztük ezt a munkánkon. Ellenben sikerként éltük meg például a túri szerkő kolónia megóvását. A madarak biztonságos körülmények között költhettek. Valamint a helyi földikutya populáció feltérképezése is nagy előrelépésnek számít, hiszen rekordszámú egyed él a térségben.

Kelemen Angéla

A szolnoki Damjanich János Múzeum régészeti osztályvezetője:

– Számomra a két-ezer-tizenkilences év kihívást jelentett, mivel új feladatkörben kellett megméretnem magam. Korábban megyei régészeti szakügyintézőként ténykedtem, de közben felkértek, hogy pályázzam meg a múzeum nyugállományba vonulás miatt megürülő osztályvezetői beosztását. Bár régészként korábban már dolgoztam az intézményben, ez jelentős váltás volt az életemben, aminek reményeim szerint sikerült is megfelelnem.

Girnt Vilmos

megyei Prima közönségdíjas festő:

– Nagyon jó évet zártam, idén két alkotótáborban jártam, Szentendrén és Balatonakarattyán, emellett pedig önálló kiállításom is nyílt Szolnokon. Novemberben betöltöttem hetvenhetedik életévemet, az egészségemet jól karban tartom, ha itthon vagyok, rendszeresen járok úszni. A család is jól van, a párom, Marika nemrégiben lett nyugdíjas. Az elkövetkező napokban a Honvéd Kulturális Egyesület januári kiállítására készülünk, amit valószínűleg én nyitok meg.

Shihan Furkó Kálmán

8. danos kyokushin karatemester, nyugalmazott honvéd ezredes:

– A kétezer-tizenkilences esztendőben a felnőttek mellett egyre fiatalabbak jelentkeztek karate ok-tatásra. Az idő előrehaladtá-val egyre több közöttük a tíz év alatti gyermek. Ez világosan mutatja, hogy a karate iránt ebben a korosztályban

is élénk az érdeklődés. Számomra így ennek az évnek talán a legfontosabb kihívása és feladata az volt, hogy kialakítsak egy, az ő életkoruknak megfelelő oktatási, követelmény- és vizsgarendszert.

Boros Bence

A Szolnoki MÁV SE atlétája:

– Úgy érzem, áttörés volt az életemben az idei esztendő. Sportpályafutásomban fedett és nyitott pályán magyar bajnoki címet szereztem kétszáz méteres távon, a csapat Eb-n pedig tagja voltam a hatodik helyezett magyar váltónak. Idén befejeztem tanulmányaimat, diplomáztam a Nyíregyházi Egyetemen. Kvalifikálni akarom magam a jövő évi párizsi Eb-re és a tokiói olimpiára. A napokban pedig sikeres vizsgát tettem a Magyar Labdarúgó-szövetség masszőrképzőjén. Soha rosszabb évet!

Bene Sándor

A karcagi Pusztai Róka Nomád Hagyományőrző Egyesület vezetője:

– Nagyon sikeres évet zárok, hiszen a csapattal országszerte harminc programon vettünk részt lovas nomád harci bemutatóinkkal. Ott voltunk többek között a szilvásváradi és a hortobágyi lovasnapon, a Jász Világtalálkozón, a bugaci ősök napján, a győri és nagyváradi Szent László-napokon. Továbbá a Kecskeri-pusztai tanyánkon tartott lovas nomád táborunk nagy népszerűségnek örvendett, és úgy látom, biztosított a csapatunk utánpótlása.

Bán Zsófia

Mezőtúri maszkmester:

– Ebben az esztendőben sok mindent megéltem, nem mellesleg elértem a kitűzött céljaimat. Érettségi, ballagás, egyetemi felvételi. A legmeghatározóbb élményem egyértelműen a „vatikáni oszkárként” emlegetett Mirabile Dictu díj volt. Hihetetlenül nagy büszkeség a Tekintetek című film sikere, amihez az általam készített műsebek, hegek is hozzásegítették a produkciót. Hálás vagyok továbbá a családomnak, barátaimnak és tanáraimnak, hogy mindenben, mindvégig mellettem álltak.