Iránban várja ki a világjárvány végét a szolnoki Mattyasovszky Örs

Grúziai bejelentkezése után Azerbajdzsánban kalandozott, majd ismét visszatért Grúziába. Elmondása szerint a Kaukázusban nagyjából négy-öt hónapot töltött, a baleset miatt Örményországban pedig szintén igen jelentős ideig tartózkodott. A javítások és az új vízum megszerzése újfent időbe telt, közben haza is jött, de végül eljutott a következő állomásra, Iránba.

– Jelenleg éppen egy tengerparti oázison osztozom néhány utazótársammal, nagyjából ötven kilométerre vagyunk a legközelebbi lakott településtől. Itt rekedtünk, mivel a határokat lezárták a vírus miatt. Mi azt tapasztaljuk, hogy az élet nem állt meg az országban, persze óvatosabbak az emberek, de nincs akkora pánik – kezdte Örs. A magyar kalandor hamar megtalálta a közös hangot a többiekkel, akik szintén európai országokból érkeztek. A csapat ráadásul nem állandó, van, aki továbbáll, és érkeznek új vándorok is.

Német, portugál, svájci és spanyol fiatalemberek egyaránt megfordultak már a rögtönzött táborban.

– Jelenleg hárman vagyunk csak, és további három új főt várunk, akik közül ketten kerékpárral érkeznek, egy valaki pedig stoppal. Mindenkinek megvan a maga története, a német srác például három éve sétáltatja a kutyáját! Most éppen itt tanyáznak együtt – részletezte a szolnoki fiatalember.

A mindennapok persze nem unalmasak. Mivel az autó, azaz „Lujza” komfortszintje jelentősen csökkent a baleset óta, még mindig van mit szerelni, javítani rajta, így Örs ideje jó részét ezzel tölti.

– Itt, helyben alapítottuk meg a „Koronisztáni Köztársaságot”, aminek büszke polgárai vagyunk! Vízummentes országként mindenkit szívesen látunk, aki pozitív szemlélettel rendelkezik. Mindenki a saját nemzetének nagykövete. Az egyik tag agyagból még egy kemencét is épített! Egyébként meg pecázunk vagy úszunk a tengerben, és egymás nyelveit, valamint ételeit tanítjuk. Így próbáljuk előnyünkre fordítani a helyzetet – árulta el nevetve a szolnoki fiatalember. Persze, ha elfogynak a tartalékok, muszáj elmenniük a településre, hogy élelmet és alapvető cikkeket vásároljanak. Örs elmondása szerint igen kedvező itt az élet. Ahogyan fogalmazott: az internet, telefon, benzin és az étel kijön nagyjából heti hatezer forintból.

– Az is érdekes, hogyan viszonyulnak a vendéghez az itteni emberek. Megdöbbentő mértékű a vendégkultusz. Finom étellel, itallal kínálják, a kedvét lesik. A koronavírus miatt most persze egy kicsit az ellenséget is látják bennünk, de megenyhülnek, ha a saját nyelvükön szólunk hozzájuk. Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy megtanuljak egy alap szókincset az országban beszélt nyelven – magyarázta. Példaként elmondta, nem egyszer járt úgy, hogy a vásárolt ételért nem akarták elfogadni a pénzt, hiszen ő vendég. A benzinkúton pedig nem hagyták fizetni a tankolásért.

– De még egy kis kekszet vagy almát sem fogadnak el cserébe!

Persze most nagy szélsőségek vannak, de Örs nem panaszkodik. Szerencsére az utóbbi időben nem érték nagyobb kellemetlenségek, bár tény, hogy a helyiek kíváncsiságát egyéb oldalról is megismerte.

– Sajnos útközben idefelé, Shirazban feltörték az autót, de nem tűntek el égető fontosságú holmik. Azokat mindig magamnál tartom. A dolog úgy történt, hogy szerettem volna megnézni Shirazt, ahol több napot terveztem eltölteni. Éjszaka érkeztem meg egy nem túlzottan bizalomgerjesztő környékre. De sikerült egy kamerákkal megfigyelt területen hagynom az autót. Természetesen reggelre feltörték – idézte fel Örs. Napszemüveg, hordozható hangfal és egyéb apróságok tűntek el. Fejvakargatva állt, hogyan tovább. Gondterheltsége feltűnt a ház tulajdonosának, akinek a kamerái alatt parkolt a magyar kalandor. Beszédbe elegyedtek, és a híres vendégszeretet újra Örs segítségére volt.

– Elmentem a rendőrségre bejelentést tenni, a fiatalember pedig addig megnézte a felvételeket. Amikor visszaértem, már mutatta is a tetteseket, sőt meghívott egy feketére a kávézójába. A képkockákra néhány barátja szintén vetett egy pillantást. Ők felismerték az egyik elkövetőt, az őrszemet. Filmbe illő pillanatok következtek. Kismotorra pattantunk, és a környék problémás, baljós sikátoraiba tartottunk. Újdonsült barátaim teljes nyugalommal és magabiztossággal állították, estére kézre kerítik az elkövetőt. Kis túlzással, de végül tényleg így történt – avatott be a részletekbe. A helyiek segítségével a háromtagú társaságból az egyik „úriember” előkerült, Örs holmijának nagy részével.

– Őszintén meglepődtem! Ráadásul ezután átadták őt a rendőrségnek, ahol még finoman fogalmazva, elbeszélgettek vele, majd a következő nap vallomásfelvétel következett, a harmadik nap pedig a bíróság, ahol helyben ítélet is született. A tettes fegyházbüntetést kapott. Az igazságszolgáltatási procedúrát három nap alatt lezongorázták. Ez itt Irán! – fejtette ki Örs.

A nyugalmas oázisban persze nem történnek ilyen kalandok. Ahogyan fogalmazott, ez most egy nyugodtabb szakasz, amit igyekszik is kihasználni, és pihenéssel, illetve az autó javítgatásával tölteni. Mivel nagy kérdés, hogy mikor oldják fel a határzárat, nem tud előre tervezni a továbbhaladással kapcsolatban. De emiatt nem fáj a feje, az elmúlt hónapok során megtanult már rögtönözni és újratervezni, így továbbra is bizakodva tekint a jövőbe.

Világító planktonok között is úszott

Bár sok érdekességbe futott már bele az útja során Örs, természetesen mindig van újabb, ami lenyűgözi őt. Irán déli részén, főleg a tengerparti váro­sokban élők nagyon sokat fogyasztanak halból és a tenger gyümölcseiből. Arrafelé nem hüvelykujjnyi méretű a garnélarák, hanem csirkecomb nagyságú. Igen népszerű csemege, amit számos módon készítenek el.

Ami pedig szavakkal, de még képekkel is nehezen lenne kifejezhető, szintén a tengerhez kötődik. Ezekben a vizekben ugyanis világító planktonok élnek. Aki pedig éjszaka megmártózik a habokban, annak a testére milliónyi tapad ezekből az apró élőlényekből, és az ember úgy fest, mintha ő maga lenne a fényforrás. Örsnek is volt szerencséje átélni ezt az élményt.