Elmaradnak az egyesület bemutatói a járvány miatt Karcagon

– Családommal legeltetési állattartással foglalkozunk, már a téli szállásról kihajtottuk a nyári legelőkre az állatokat. Kétszázötven hortobágyi racka juhot tarunk, fehér és fekete színváltozatban, ezzel igyekszünk hozzájárulni a fajta genetikai fenntartásához. Ezenkívül van száz húsmarhánk és tizenöt lovunk, melyek most őszig, amíg olyan az idő, és van elérhető mennyiségű takarmány, kint maradnak a legelőn. A területünk ehhez adott a Kecskeri pusztánál. Ugyanazt a gazdálkodást folytatjuk a családommal, amit még édesapám kezdett el évtizedekkel ezelőtt – sorolta Bene Sándor.

– Lovaik egyrészt a legelőterületek karbantartásában vesznek részt, másrészt az általam vezetett Pusztai Róka Nomád Hagyományőrző Egyesület lovas igényének egy részét is kiszolgálják. Jól érzik magukat a legelőn, egész nap játszanak, szaladgálnak, és amikor úgy adódik, közelebb jönnek a tanyához, és jót isznak a friss kútvízből.

Sándortól azt is megtudtuk, hogyan vészelték át a telet.

– Hál’ istennek, tavaly tudtunk elegendő szálastakarmányt begyűjteni, amiből maradt is bőséggel, úgyhogy akkor sem lesz gondunk, ha kevesebb lesz most a takarmány. Ez a rendkívül száraz tavasz elkeserítő, megviseli a határt, a gyep nagyon gyengén indult meg, alig van mit legelni a marháknak, juhoknak a sovány mezőn.

– A szántóföldeken is hatalmas szárazság van. A kapás kultúrákat félig száraz földbe vetettük, ha nem lesz eső, nagyon heterogén lesz a kelés a gabonáknál. Nagyon várjuk az esőt, nem lenne baj, ha néhány alkalommal kapnánk húsz-húsz millimétereket. Ha nem lesznek áztató esők, egy hónap múlva a nagy szárazság miatt más lesz a határ képe. Ha érkezik csapadék, akkor szépen helyreállnak a kikelt növények – mondta Bene Sándor, aki lovasíjász csapatukról is szívesen beszélt.

Március elejéig mintegy húsz felkérést kaptak, hogy falunapokon, lovasnapokon, hagyományőrző fesztiválokon, versenyeken vegyenek részt. Csakhogy ezeket a koronavírus-járvány miatt sorra lemondták…

Áprilisban lett volna egy nagy csapatösszevonásuk Pomázon, ahová Nagykörűből, Karcagról, Debrecenből, Szentendréről és Budakalász­ról ment volna minden csapattag egy rövid tavaszi edzőtáborba. Terveztek egy alföldi, kétszázötven kilométeres lovas túrát is.

A lovas programjaik elmaradnak Karcagon, de az ország több pontján is, így a Győri Lovas Színház szervezésében a Szent László rockoperában való fellépés is, de a Kárpát-medencei Lovas Nomád Viadalon és az 54. Hortobágyi Lovas Napon való bemutatójuk is elmarad. A csapat tagjai most otthon edzenek, lovagolnak, lovasíjászkodnak, hogy ne jöjjenek ki a gyakorlatból.

– Szoktunk itt, a Kecskeri pusztán saját kedvünkre íjászkodni, lovagolni, ilyenkor gyönyörködünk a tavaszi természetben, a madarakban, az állatokban, és várjuk, mikor tarthatunk bemutatót az érdeklődőknek – mondja a lovas hagyományőrző, akinek felesége, Katica is hagyományőrző, de gyermekeik, Katica és Sanyika is szeretik, ha lóra ülhetnek.