Január óta dolgozik a kopjafán a kunszenti fafaragó, Csató József

A trianoni békeszerződés századik évfordulójára készül a kopjafa a Hódmezővásárhelyi Szakképzési Centrum Kalmár Zsigmond Szakgimnáziuma és Szakközépiskola műhelyében. A tanárok korábban egy székelykaput készítettek, mely az iskola bejáratát díszíti. Három éve döntötték el, hogy kopjafát is faragnának, idén úgy határoztak, hogy ily’ módon emlékeznének a jeles évfordulóra.

– 2017-ben pályáztunk a Határtalanul programra. Egy erdélyi iskolával, a csíkszeredai Venczel József Szakközépiskolával vettük fel a kapcsolatot, az lett a partneriskolánk. Az egyhetes kirándulásuk végén készült el egy székelykapu, amit a résztvevők közösen alkottak. Amikor náluk jártunk, ellátogattunk a Nyerges-tetőre, ahol egy kopjafaerdő áll, ott fogalmazódott meg a gondolat, hogy készíthetnénk egyet – mondta Csató József, faipari szaktanár és szakoktató. Részletezte: A Hargita megyei partneriskola segít minden engedélyt megszerezni. Idén június 4-én tervezték felállítani az emlékoszlopot a kijelölt helyen, de a járványhelyzet miatt erre leghamarabb ősszel kerülhet sor.

– Ha már vártunk száz évet, ez a néhány hónap még belefér – fűzte hozzá. A három kolléga januárban látott munkához, akkor egy csongrád-bokrosi fakereskedőtől jó minőségű, majd’ két és fél méteres tömör tölgygerendát vásároltak. Az alapanyagot húsvét előttig szárították, és előkészítették a munkára, miközben megtervezték a motívumokat, majd felrajzolták azokat.

– Erdélyi fafaragókkal, népi iparművészekkel egyeztettünk a mintákról, de természetesen az internet is a segítségünkre volt. A motívumokat pihenőkkel tagoltuk. A tetején egy gúla alakú csúcs utal a harcban elesett hősökre, majd a székely keresztet véstük bele, mely a hazafiság, hazaszeretet jelképe. Utána a száz évet szimbolizáló minta következik. A nagyobb nyíló tulipán a hátrahagyott családanyákat és feleségeket, a kisebb tulipán és napcsillag a hátrahagyott leány és fiúgyermekeket jelképezi. Az alsó sorba vésett gömb a Földre utal. De természetesen a szétdarabolt Nagy-Magyarország is helyet kapott a kopjafán, ahogy az évszámok és a „Nem, nem soha!” felirat is. A kigyűjtött mintákból ezekre esett a választás, úgy gondoltuk, ebben a sorrendbe méltók egy százéves megemlékezésre – hangsúlyozta.

– Húsvét előtti héten Horga Péter és Gránitz Péter kollégáimmal vésőkészletekkel, kalapáccsal nekifogtunk a munkának. Leginkább kézi erőt használtuk, csak a minta mélységét határoztuk meg körfűrésszel. Úgy indultunk neki, hogy nézzük meg, mit ad a faanyag, merre megy a száliránya, de annyira belelendültünk, hogy a motívumok hetven százalékát ketten két nap alatt kopácsoltuk ki, azóta folyamatosan finomítjuk. Jelenleg felületkezelővel, UV-álló és gombamentesítő szerrel kezeljük – mondta.

– Amikor az első sor készen lett, felállítottuk a műhelyben az emlékoszlopot. Körbejártuk az egészet. Jóleső csillogás gyűlt a szemünkben, nyakig libabőrösek voltunk – avatott be érzéseibe Csató József, aki hozzátette, hogy unokái, de talán még a dédunokái is büszkén állhatnak majd a kopjafa előtt.

A faanyag szeretete a vérében van

– Édesapám asztalos, ahogy az öccse is. A kunszentmártoni szakmunkásképzőben végeztem, folyamatosan képeztem magam, szívesen ismertem meg a különböző anyagokat, gépeket, szerszámokat és egyéb eszközöket. A soproni főiskolán pedig pedagógusi végzettséget is szereztem. Annak különösen örülök, hogy az általam megszerzett tudást átadhatom a fiataloknak – mondta Csató József, aki születése óta Kunszentmártonban él.