Hetven esztendeje alkotnak egy párt

Hetven éve kitartanak egymás mellett jóban, rosszban. Sziráki Jenő bácsi decemberben lesz kilencvennyolc éves, felesége, Erzsike néni pedig októberben tölti be a kilencvenet. Találkozásunkkor Jenő bácsi gyorsan átadta a szót feleségének.

– A papa sajnos már nem hall jól és a látásával is vannak problémák. Mindketten nehezen mozgunk, de ez már nem is csoda – kezdte Erzsike néni.

– Ritkaságnak számít, hogy egy pár megélje együtt a hetvenedik házassági évfordulót. Isteni kegyelem és ajándék ez számunkra. Mindketten tősgyökeres ladányiak vagyunk, tanyán nevelkedtünk fel, és sokáig ott is éltünk. 1948-ban találkoztunk először. Mindig mondtam Jenőnek, hogy én csak húszéves korom után akarok férjhez menni. Ő ezt elfogadta, aztán két évig kitartóan udvarolgatott. Végül addig könyörgött, hogy a lánykérésre igent mondtam – 1950. szep­tember 16-án házasodtunk össze – emlékezett vissza a kezdetekre.

A szorgos hétköznapokon és hétvégéken is gazdálkodtak, állatokat neveltek, földet műveltek. Három gyermekük született, két fiú és egy lány, Sándor, Ibolya és Mihály. Időközben hét unokával és eddig öt dédunokával gyarapodott a család. A zord ’50-es éveket nehezen élték meg a tanyán.

– Elvittek minden jószágot, lelkileg összetörtünk, nagyon nehéz volt újra talpra állni. De a Jóisten erőt adott. A férjem nagyon szívós, erős volt, hiszen a második világháborúban túlélte az odesszai hadifogolytábort. Bíztunk benne, hogy együtt mindent túlélünk. És tényleg így történt. Jenő beállt a termelőszövetkezetbe, én pedig otthon maradtam a három gyerekkel. Természetesen a ház körül is mindig volt munka, nem unatkoztam. 1961-ben költöztünk be tanyáról a községbe. Gyerekeink jelentették számunkra az örömöt és boldogságot, értük dolgoztunk. Miután kirepültek a házból, ketten maradtunk, de a mai napig számíthatunk rájuk. Segítenek, amiben csak tudnak – mesélte.

De vajon mi lehet a hosszú és jó házasság titka? – kérdeztük. A Sziráki házaspár szerint a jó- és rosszlét egyaránt formálja két ember kapcsolatát. Nekik mindkettőből jutott. Az idő múlásával igyekeztek elfelejteni a szörnyűségeket. Közös útjukon a szeretet, hit és a család ereje mindig erőt adott a nehéz időkben.

Nagyon kedvelik a magyar nótákat

Az idős házaspárt arról is kérdeztük, hogyan telnek napjaik.

– Öregesen és lassan. Egyik pillanatban feleselünk a papával, a másik percben már jóban vagyunk. Egyébként soha nem lehetett vele komolyan veszekedni, mindig víg kedélyű ember volt, aki szeretett mulatni és bohóckodni. Ma már inkább a csendet, nyugalmat szereti, na meg az éltető vörösbort – mondta mosolyogva Erzsike néni, aki szívesen hallgatja a nótaműsorokat a televízióban. Ottjártunkkor egyik kedvenc dalának sorait idézte: „Megsárgul a levél szeptembernek végén / Megfárad az ember őszi korba érvén / De ahogy az őszben nyílhatnak virágok / Ma boldogan én is kiskapunkba állok, unokákra várok.”

Boldogok, amikor együtt van a család apraja-nagyja. Legutóbb a kegyelmi lakodalmat ünnepelték közösen. A család szeretettel, virággal, ajándékkal és vidámsággal köszöntötte Erzsike nénit és Jenő bácsit.