2020.10.31. 11:30
Összefogással született újjá a százhuszonöt éves templom Szolnokon
A reformáció ünnepi megemlékezésének ebben az évben a frissen felújított református templom ad otthont. Amint azt Végh Miklós református lelkipásztortól megtudtuk, ennek a közös istentiszteletnek most lesz egy, a református templom történetéhez és felújításához kapcsolódó szimbolikus momentuma is.
A református templom megújításáért való erőfeszítés összekovácsolt bennünket – mondja Végh Miklós lelkipásztor
Fotó: Fülöp Ferenc
– A most befejezett munka úgy kezdődött, hogy 2018 elején hírt kaptunk a templomfelújításra megítélt állami támogatásról és 2019 tavaszán átadtuk a területet a kivitelezőnek. Most, utólag visszatekintve nagy hálával gondolhatunk arra, hogy mennyien álltak e feladat mögé. Az egyházkerületen át érkezett nagy állami támogatáshoz jelentős összeggel csatlakozott Szolnok önkormányzata, így tudtuk elkezdeni a munkát. Végül szolnoki cégek, gyakran szerényebb körülmények között élő magánemberek és a gyülekezet tagjai adták össze a munkálatok befejezéséhez szükséges, szintén nagy anyagi támogatást.
– Mellettük olyan rendezvények, jótékonysági alkalmak is voltak a városban, melyeket szintén a templomfelújítás támogatására rendeztek – foglalta össze az elmúlt két esztendő történéseit a lelkipásztor, aki azt is elmondta, hogy terveik szerint a 125 évvel ezelőtti templomépítéshez hasonlóan az egyház és az önkormányzat vezetőinek és minden dokumentált adományozónak a meghívásával ünnepi istentiszteleten szerettek volna hálát adni a nagy munka sikeréért. A jelenlegi megkötések miatt ez átmenetileg elmarad, de nem mondtak le róla. Még ebben az évben a közös tehervállalás minden résztvevőjének levélben köszönik meg a támogatást, reménykedve abban, hogy a járványhelyzet elmúltával valamennyi támogató meghívásával megtarthatják majd a hálaadó istentiszteletet is.
Most, október 31-én, szombaton este hat órakor a reformáció ünnepi istentiszteleten a felújított templomban adják át letétként megőrzésre a megyei levéltárnak a torony időkapszulájában talált, az elődök mának szóló üzenetét hordozó, restaurált dokumentumokat. Ugyanekkor helyezik el a jövőnek szóló üzenetként egy új időkapszulába a régi iratok másolatát, egy új, a mai gyülekezet nevében megfogalmazott üzenetet, néhány jelenlegi pénzdarabot, illetve a helyi sajtó dokumentumaként az Új Néplap példányait. Ezzel fejezve ki a templomépítő múlt, a templomfelújító jelen és a jövő református nemzedékei közötti hitbeli, lelki kapcsolatot. Az iratok egy másolatát az egyház őrzi a jövőben, amit majd szeretnének az eredeti tokkal együtt kiállítani.
Arra a kérdésre, hogy milyen üzenetet jelent az egyház számára a sikeres templomfelújítás története, a lelkipásztor az alábbiakat mondta el hírportálunknak.
– Az időkapszulába szánt írás mottójául választott szentírási idézet ad erre választ:
„Jézus Krisztus tegnap, ma, és mindörökké ugyanaz.” (Zsidókhoz írt levél 13, 8.)
– A hitünk összeköt bennünket a múltunkkal és a jövőnkkel, elődeinkkel és utódainkkal. A templomfelújítást azok munkájára alapozva tehettük meg, akik 125 évvel ezelőtt nagyot álmodtak és a városban egy istenházát építhettek.
– Mi az ő munkájukra alapozva adunk át egy istentiszteletre alkalmas helyet az utókornak, egyben Szolnok épített örökségének egy részét is megőrizzük számukra. Nagyon fontos, hogy ezt egy széles körű összefogással tehettük meg.
– A gyülekezet tagjai, az anyagi támogatás mellett idejükkel, munkájukkal, erejükkel sokan segítettek ebben, ami összekovácsolt bennünket. De mellénk állt a város, a közvélemény, s mellénk álltak más felekezethez tartozó testvéreink is. Ez közös ügy lett, mert maga a templom egyedi formájával egy olyan szimbólum is, amiről Szolnok jut az emberek eszébe.
– Az is üzenetté vált, hogy templomépítő eleinkhez hasonlóan ezen keresztül az Isten gondoskodását tapasztaltuk meg. A felújítást a hozzá szükséges összegnek kevesebb, mint felével kezdtük el, s végül többet tudtunk elvégezni, mint terveztük. Sok kisebb dologban megéltük már a Gondviselést, de ebben a nagyságrendben ez eddig példátlan volt számunkra.