Rendkívül ritka leleteket tártak fel Besenyszögnél a régészek

– Az ásatásunk egy hullám­térrendezési beruházáshoz kapcsolódik, a gátépítést megelőzően régészeti feltárást kell végezni – beszélt hírportálunknak a Szolnok és Besenyszög között zajló feltárás előzményeiről Kovács Péter.

A Damjanich János Múzeum régésze elmondta, a Besenyszög – Nagyfokorú III. nevű lelőhely egy dombon helyezkedik el. A vízhez közel eső, mégis ármentes területen csaknem minden korban szívesen telepedtek le az emberek, emiatt nem véletlen, hogy több jelentős régészeti korszak emléke is napvilágot látott a helyszínen.

– Az újkőkortól kezdve a későbronzkorig számos leletre bukkantunk. Ez utóbbi időszakra néhány kisebb gödör és edénytöredék jellemző. Találtunk ugyanakkor középső és késővaskori jelenségeket, például egy házat, melyben szkíta és kelta cserepek vegyesen fordultak elő – taglalta a régész.

Hozzátette, mindez azért érdekes fejlemény, mert a szkíták korábban éltek itt, később követték csak őket a kelták. Az épületben fellelt leletanyag azonban arra bizonyíték, hogy a két népcsoport egyszerre élt ezen a területen. A következő nagy korszak pedig már a rómaiak idejére tehető, hiszen ezután a római kori barbárok, a szarmaták időszaka jött el.

– Ezen a lelőhelyen ez a legmarkánsabb kor, innen származik ugyanis a legtöbb régészeti jelenség. Sírokat tártunk fel, melyek mindegyike a Krisztus utáni első és második századra keltezhető. Emellett különleges fibulatípusokat is megfigyelhettünk. Mi több, a csontvázas sírban megtalált nő nyakában egy szkarabeuszt formázó gyöngyöt találtunk – mutatta meg az apró tárgyat a szakértő.

Kovács Péter rámutatott, a szkarabeuszlelet Kárpát-medencei jelentőségét az adja, hogy szarmata területről korábban nem ismertünk ilyen ábrázolást. Egyúttal azt is megtudhattuk, hogy a későbbiekben Árpád-kori leletekre is számítanak a régészek, mivel a felszínen már felismertek ebből az időszakból való épületnyomokat, gödröket. Ezek korát azonban a hozzájuk kötődő cserepek alapján tudják majd meghatározni.

Az ásatások eredményességét a modern technika is segíti. A Damjanich János Múzeum Régészeti Osztályának égisze alatt évek óta működik egy önkéntes fémkeresős program, amelyben mintegy huszonöten vesznek részt. Ennek lényege, hogy fémkereső műszer segítségével átvizsgálják a régészeti jelenségeket és a kitermelt földet.

– A műszeres vizsgálatoknak látszik is az eredménye, hiszen Hankó Tamás fémkeresős kollégánk több alkalommal talált már fémtárgyakat, például egy teljesen ép ruhakapcsoló tűt, azaz egy fibulát – hangsúlyozta Kovács Péter.

Eddigi munkájuk során több mint 300 régészeti jelenséget azonosítottak a szakemberek, ideértve gödröket, árkokat, sírokat, cölöplyukakat és épületeket egyaránt. A szkarabeuszábrázolás mellett rendkívülinek mondható egy római horgonyfibula is, mely a Krisztus utáni első század végére, a második század elejére tehető. Efféle fibulából csak nagyon keveset találni a szarmatáknál.

Egy sütőharang is előkerült

A kiemelkedő leletek közé tartoznak még a gabonatárolásra kialakított gödrök. Az egyikben például két-három edény töredékeit lehetett felfedezni, míg egy ugyancsak itt helyet foglaló eszköz szinte teljesen ép állapotban maradt fent. Előkerült ugyanakkor egy úgynevezett sütőharang is, amelyben kormot találtak a szakértők. Kovács Péter a feltárt tárgyi emlékek sorsáról elmondta, azokat a múzeumi raktárba szállítják, ahol megtisztítják őket a sártól és egyéb szennyeződésektől. A cserepek aztán a restaurátorműhelybe kerülnek, ahol a töredékeket összeillesztik, kiegészítik.