Programjukkal a kulturális nevelést segítik Tiszaföldváron

– Hogyan került a múzeumok vonzásába, miért választotta ezt a szakmát?

– Karcagon születtem. Ötödikesként a Zádor úti általános iskolában Győri Imréné volt a történelem- és a magyartanárom is. Honismereti szakkört vezetett, ahová az osztályunk fele járt. Akkor nyílt meg a Györffy István Nagykun Múzeum állandó kiállítása, ott különösen tetszett a „padlás”, mint enteriőr – persze akkor még nem tudtam, hogy így nevezik. Aztán a gimnáziumból az utam mégis biológia–földrajz szakra vitt Debrecenbe, a Kossuth Lajos Tudományegyetemre.

– Mikor a felvételi tájékoztatón részt vettem, azt mondták, biológia-földrajz szakra ne jelentkezzen senki, ugyanis annyian vannak, hogy Dunát lehet velük rekeszteni. Nem a legjobb motivációs szöveg volt, de akkor már igen elkötelezett voltam, nem tudtak lebeszélni. Miután végeztem, egy évig nevelőtanár voltam, majd Szolnokra, a Damjanich János Múzeumba kerültem. A tanítás is megadatott, tíz évet dolgoztam a Vajda Péter Gimnáziumban, Szarvason. Innen kerültem át jókor és jó időben a Tiszazugi Földrajzi Múzeumba. Akkor nyitottak a múzeumok a múzeumpedagógia felé, nem volt nehéz felvenni a ritmust.

– Jó gyakorlatként emlegetik a múzeumban zajló pedagógiai munkát. Milyen távlatokra mutat vissza?

– Valószínűleg időbeli és térbeli távolságról nézték a múzeumi munkámat. Sajnos az utóbbi években nagyon beszippantott a múzeumi adminisztráció, lecsökkent a kapcsolatom a gyerekekkel. Viszont a középiskolai tanulmányai végére és egyetemista korba lépett egy olyan korosztály, akikkel alsó tagozatban sokat dolgoztunk együtt. Ők most a foglalkozások segítői. Nagyszerű figyelemmel kísérni a felnőtté érésüket a kulturális intézmény falain belül és kívül is.

– Hogyan látja a fejlődés ütemét, miben rejlenek lehetőségek?

– Az elmúlt hónapban adta át az önkormányzatunk a „Tiszazugi Otthonok” címet viselő új múzeumi bemutatóhelyet, amit a környéken – utolsó lakójáról – csak Kató néni házaként emlegetnek. Ennek a látogatói „hasznosítása”, a bemutatásban rejlő lehetőségek kiaknázása napi feladatunk. Kevésbé látványos munka, de az egyik legfontosabb a gyűjteményeink zárt raktárának felújítása, amelynek első szakasza éppen most fejeződött be. Reméljük, a jövő évben lesz szándék és forrás a folytatásra. A 2021. év rendezvényekben kiemelkedően gazdag lesz. Tiszaföldvár újratelepítésének 300. évfordulóját több ízben is megünnepelhetjük, reméljük, nem lesz semmilyen akadálya az eseménysorozat megvalósításának.

– Milyen jövőbe mutató tervei vannak?

– Egyelőre maradjunk csak 2021-nél. A jövő év sokat foglalkoztat, és mi tagadás, nyomaszt is. Nagyon nagy lehetőség előtt állunk, mind a kiállításrendezés, mind a programsorozatok megvalósítása, mind pedig a múzeumpedagógiai foglalkozások szervezése terén. Abban bízom, hogy tudunk élni azzal a lehetőséggel, amelyet a város biztosít.