Negyvenöt esztendeje adták át Szolnok autóbusz-pályaudvarát

A távolsági autóbusz-pályaudvar régi vágyát teljesítette be a megyeszékhely lakóinak. A helyközi járatok a város több pontján megálltak. A vasútállomás előtt valóságos buszkavalkádot láthatott az utazó, de a megyeháza előtt leparkoló járművek már akadályozták a Tisza-híd forgalmát. Az áldatlan állapot megszüntetésének gondolata már 1962-ben felvetődött, de gyakorlati lépésekre csak az 1970-es években került sor.

Kapóra jöttek ehhez a Szolnok kilencszáz éves évfordulójával kapcsolatos hatalmas beruházások, többek között a 4-es főút korszerűsítése. Kitűzött cél volt, hogy a városon áthömpölygő járművek zavartalan haladását többé ne zavarják a parkoló buszok.

Ehhez kellett létesíteni egy új autóbusz-állomást, mely a városközpontban van, mégsem akadályozza a városi forgalmat. Ehhez az Ady Endre út – Kolozsvári út térségét jelölték ki, azt a területet, ahol piacokat is tartottak. Volt is értetlenkedés kezdetben, ugyanis a fedett piac munkái is ebben az időtájban kezdődtek el. (Sokan azt hitték, két vásárcsarnok is lesz! Fel is tették a kérdést: minek kell ennyi piac?)

Aztán kiderült, a Kolozsvári útnál autóbusz-pályaudvar lesz.

Végül megszületett a hivatalos magyarázat is, amely így hangzott: a városközpontban lévő távolsági autóbusz-állomás építését az a koncepció tette szükségessé, hogy a helyi és helyközi forgalom irányítását és járműállományát szétválasszák. Áttekinthetőbbé tették a két forgalmi rendszert. A vasútállomás előtti téren alakították ki a helyi közlekedés, az Ady Endre úton épített „buszpályaudvaron” pedig a helyközi forgalom irányítóbázisát.

Az autóbusz-pályaudvar építését az UVATERV (Út-Vasúttervező Vállalat) tervei alapján a Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalat és a Beruházási Vállalat végezte. Az építkezés 1975-ben kezdődött, a műszaki átadásra 1976. július 27-én került sor, az ünnepélyes avatóünnepséget augusztus 17-én tartották.

A kocsiállásokból egy időben tizennégy helyközi és négy helyi járatot lehetett indítani, így naponta akár húszezer utast is szállíthattak. A tervező a forgalmi irodákat különálló épületben helyezte el.

Emlékszem, átadása után igazi látványosság volt a buszpályaudvar. Tágas, üvegezett várócsarnoka volt, ahonnan látni lehetett a bejövő járműveket.

Az indulásra és érkezésre hangosbemondó-rendszer hívta fel a figyelmet.

Természetesen voltak étel- és italárusító automaták. Ezek általában „bélással” (a kétforintos elterjedt neve volt) működtek.

Az 1980-as években kísérletképpen a buszállásoknál számítógépes rendszert szereltek fel. A járművek azonban nem fedett beállókba érkeztek meg, mint manapság, hanem a szabad ég alá. Ez nem igazán volt kellemes télen és esős időben... A pályaudvar egy részét műanyag tető fedte, elrendezése lepkeszárnyakra emlékeztette az utasokat.

Az évek múlásával egyre több szolgáltatóegység jelent meg az épületben és környékén. Az 1990-es években például igazi kuriózumnak számítottak az itt található éjjel és nap­pal nyitva tartó boltok, gyümölcsáru­sok. Azután ennek is vége lett...

Valamikor a 2000-es években egy ismerősöm felhívott, és megkérdezte: hová tűnt Szolnokon a buszpályaudvar? Megdöbbentem, és még aznap megnéztem a helyszínt. Valóban, a régi autóbusz-pályaudvart lebontották, a területen pedig új építkezés indult meg. 2008-ra készült el a ma is üzemelő Pelikán Bevásárlóközpont, melynek egy része az „Autóbuszállomás”.