Az abonyi Bozóki Viktóriát választották idén az év gólyahölgyének

– Rangos elismeréssel jutalmazták a napokban, hiszen az Eszterházy Károly Egyetem gólyahölgyévé választották. Mit jelent önnek az elismerés?

– Nagyon boldog voltam, hogy rám esett a választás. Annál is inkább, mivel a versenyre csak az utolsó napokban jelentkeztem. Sokáig ugyanis nem bíztam abban, hogy bármi esélyem lehet. De szeretem a kihívásokat, és minél aktívabban akarok részt venni a hallgatói életben, illetve még nem szerepeltem hasonló versenyen, ezért is jelentkeztem. Végül azonban nyertem, aminek már csak azért is nagyon örülök, mert a szép eredmény több magabiztosságot adott nekem. Az elismerésként kapott csodálatos korona és emlékszalag ráadásul nem vándorol tovább a jövő évi győztesnek, így ezek a „kincsek” örökre nálam maradhatnak emlékül.

– Hogyan fogadta a környezete, hogy önt díjazták?

– Sokan támogattak, biztattak, hittek bennem, hogy sikerül majd a legjobb eredményt elérnem. Mindvégig mellettem álltak a családom tagjai, édesanyám, édesapám, a nővérem és a bátyám. A barátaim közül szintén rengetegen gratuláltak, ami nagyon jólesett.

– Beszéljünk a tanulmányairól. Szeptemberben testnevelő tanár – történelemtanár és állampolgári ismeretek tanára szakpárral kezdte el az egyetemet…

– A testnevelés és a történelem mindig is vonzott, s ezek után nem volt kérdés, hogy a jövőmet a tanári pályán képzelem el. Az abonyi Somogyi Imre Általános Iskola testnevelés tagozatára jártam, ahol emelt óraszámban oktatták a tárgyat. Emlékszem, sok edzésen részt vettem, a kézilabda nagy szenvedélyem volt, és emellett gyakran úsztam amatőr szinten is, amely mostanra az életem részévé vált. A nyár nagy részét is víz mellett töltöm, rendszeresen veszek részt úszótáborban segítőként. Innen indult a testmozgás iránti érdeklődésem. Ami pedig a történelmet illeti, négy évig a szolnoki Tiszaparti Római Katolikus Általános Iskola és Gimnázium diákja voltam, ahol angol nyelvi tagozatos és társadalomtudomány gimnáziumi osztályba jártam. Az itt eltöltött évek szintén hozzájárultak ahhoz, hogy a tanári pályát válasszam hivatásomul. A döntésben segített a nővérem is, aki történelemtanár.

– Szívesen gondol vissza sportos múltjára. Van példaképe?

– Természetesen. A női kézilabdában a Győri Audi ETO KC csapatát különösen kedvelem, a mérkőzésükre is ellátogattam már.

– Bár messze még a diploma megszerzése, a jövőjével bizonyára sokat foglalkozik. Hogyan képzeli el a karrierjét az egyetemi évek után?

– Nagyon szeretem a kisebb gyermekeket is, de a mostani elképzeléseim szerint középiskolában szeretnék tanítani. Emellett az is fontos szempont számomra, hogy a későbbiekben is közel maradjak a családomhoz. Ez azt jelenti, hogy legszívesebben Abonyban vagy a város környezetében helyezkednék el.

– Ha nem a tanulás köti le mindennapjait, mivel tölti a szabadidejét?

– Az aktív kikapcsolódás híve vagyok, szeretek kirándulni a családommal és a barátaimmal. A nyaralásokat illetően pedig szinte kizárólag Magyarországon üdülök, csak ritkán látogatok el külföldre. Előszeretettel strandolunk Tiszakécskén, Cserkeszőlőn, vagy éppen Budapesten. Mégis a Balaton a mindenem, a „magyar tenger” ugyanis számomra a legcsodálatosabb.