Közel kétszáz éves üzenetet rejtett a kevei templom régi tornya

– A felújítás nagyon fontos, hiszen meglehetősen rossz állapotban volt már a templom tornya és süvege. A munka elkezdődött, a régi süveget leemelték, a faszerkezetet és a vörösréz borítást elbontották, közben már készítik a szakemberek az új darabokat – foglalta össze Kereszti Roland. A református templom lelkésze kiemelte, kiváló szakemberek dolgoznak a részleteken.

– A faszerkezetet városunk jeles ácsmestere, az ötszörös nívódíjas Kovács Sándor készíti, a fedése a szolnoki Holovecz László keze munkáját dicséri majd, az új vörösréz díszeket pedig a gárdonyi illetőségű Németh Zoltán készíti el. A tervek szerint őszre a helyére kerül az új süveg – számolt be a részletekről Kereszti Roland.

A felújítás 250 millió forintos kormányzati támogatás segítségével valósulhat meg. A toronyfelújítás mellett tizenhárom nagy ablakot is kicserélnek, valamint a homlokzatot is felújítják a szakemberek. A beruházás az egész városnak fontos, hiszen Túrkeve legpatinásabb, legkarakteresebb épületének városképi hatása a főtér esztétikai rendezésének meghatározó része.

– A felújítás egyébként a jubileumok jegyében zajlik. A torony 1821-ben kapta a most levett rézborítást, idén a süveg újjáépül, így pontosan kétszáz év szolgálat után tündökölhet majd az épület újra eredeti pompájában. Ráadásul majdnem napra pontosan a templomunk születésnapján találtuk meg azt az időkapszulát, mely sok érdekességet fedett fel előttünk – mondta a lelkész.

– Templomunkat 1755. december 7-én szentelték fel, 265 év múlva, tavaly december másodikán, a felújítás első mozzanataként vették le a csúcscsillagot, a széljelző zászlót, valamint a torony gombját, amiben megtaláltuk az időkapszulát – idézte fel Kereszti Roland.

S hogy mit tartalmazott az időkapszula?

– Egy kézzel írott üzenetet találtunk az üvegben, az írás szerint az 1821–22-ben elkészült toronysüveg egy 1834-es orkánban megrongálódott, így felújításra szorult. Ekkor került bele az írás városi tisztviselők által.

Felmerül a kérdés, hogy vajon miért nem említettek közöttük lelkészeket, egyházi elöljárókat?

Kutatásaink során kiderült, hogy a korabeli viszonyok szerint különös tulajdoni megosztása volt a templomnak. A hajó a gyülekezethez tartozott, a torony azonban a városé volt, érthető módon, hiszen azt a tűzoltóság tűzőrtoronyként használta. A felújításkor pedig így értelemszerűen a város tisztviselői írták meg, írták alá az időkapszula üzenetét. A tulajdonviszonyokat egyébként a 19. század végén rendezték, amikor az egész templom a gyülekezet tulajdonába került – mesélte Kereszti Roland.

Az időkapszulába azért mégis belekerült egy lelkész írása is.

– Korabeli anyakönyvekben kutatva, megtaláltuk az 1834-es viharról szóló bejegyzéseket. Ezek között ott szerepelt egy vers Csethe Lajos lelkész tollából, mely a butellában is ott volt. A disztichonban íródott vers különleges tipográfiával készült, írója betűket emelt ki benne, melyeket római számként, dupla soronként összeadva 1834 az eredmény. Ezek is bizonyítják, hogy egészen különleges igényességgel örökítette meg a gomb újrafeltételét. Ezzel pedig, ahogy a versben is írja, „hív”, azaz hiteles emlék lett sok időre – tette hozzá Kereszti Roland.

A toronygomb titkát tehát megfejtették, s adódik a kérdés, hogy most lesz-e olyan üzenet, melyet sok év, évtized, évszázad múltával a jövőben fejthetnek meg utódaink.

– Természetesen tervezzük, hogy készítünk, s elhelyezünk egy időkapszulát a felújított süvegbe. Azon gondolkodunk, hogy vajon milyen adathordozót használjunk, amit majd értelmezni tudnak a távoli jövőben. Azt hiszem, maradunk az írásnál, talán egy kézzel írott üzenet lesz a megfelelőbb erre – tette hozzá végül a református templom lelkésze.