Idén is megtartották az Illés-napi körmenetet Nagykörűben

Július 20. a görög és protestáns naptárban Illés napja. A bibliai elbeszélés szerint az ószövetségi prófétát tanítványa, Elizeus szeme láttára tüzes szekéren ragadta égbe az Úr. A mennybe távozó csodatévő palástja Elizeusra maradt, aki ezzel átvette mestere örökét. A Szentírás Illéshez kötődő eseményén túl Nagykörű históriás könyvében is akad olyan újkori történet, amelyről a próféta napjával egy időben emlékeznek meg a helyiek.

Kósa Károly könyvtáros és helytörténész kutatása és gyűjtése a török uralomig vezeti vissza a nagykörűi Illés-kultuszt.

A szerint a település lakossága a turbános uralma után, 1691-ben települt vissza állandó lakóhelyére. Az emberek számba vették addigi életük eseményeit, elődeik hányattatásait, keserveit. A szájhagyomány megőrizte és továbbadta a múlt emlékeit. Az elmondottak közül egy történelmi eseményt a Matriculába jegyzett fel a közösség török utáni első plébánosa 1705-ben, amikor távozott a községből.

Ez az esemény a töröktől való szerencsés megmenekülés volt, mégpedig 1530. július 19-én. A községre támadó, harácsoló török csapat nem jutott be a faluba, mert a Tisza öntéseinek mocsarába veszett. A megáradt folyó vize beáramlott a Körűi medencébe, s az elöntött területeken összefüggő, nyílt vízfelületet alkotott. Ezeken azonban csak pontos helyi ismerettel rendelkezők közlekedhettek. Ilyen gázlókon akart bejutni a török csapat a községbe. A falubeliek látták a török megjelenését de elmenekülniök nem kellett, mert a támadó csapat – gázlót tévesztve – a mocsárba veszett.

A megmenekülés emlékére állította a közösség azt az egyszerű emléket, amely egy kőből épített négyzetes oszlop volt, zsindely-tetővel, a tetején egy kettős kereszttel. Az emléket állítók fogadalma szerint pedig minden év július 19-én hálaadó körmenet vonul a Kőoszlophoz, amely az eseményhez legközelebbi magaslaton, a Lapos-tó partján épült.

A falu földbirtokosa, Petrovay László 1847-ben a faluhoz közelebbi helyre hozatta az emlékművet. 1862-ben a község egy alapítványt hozott létre az emlékmű rendszeres karbantartására, és a Kőoszlopot egy Illés prófétát ábrázoló képpel díszítette. Ugyanekkor az egri püspök (vagy megbízottja) megáldotta a Kőképet és „nyilvános fogadalmi ájtatossági rendet” határozott meg a katolikus közösség számára, amely „Szent Illés próféta tiszteletére lesz megtartandó, …emlékeztetve a köteles hálára a török igájának elkerüléséért, miként a hagyomány tartja.”.

Azóta Illés-napkor, minden évben július 20-án, a templomból kiindulva indult körmenet az emlékműhöz hálaadásra, s az összes zászlót a legények vitték. A körmenet községi „népszokás” lett, az emlékhely pedig Illéskő néven maradt meg az utókor emlékezetében. A korrodálódott emlékművet 1990-ben állította helyre a Nagykörű Barátainak Köre az 1847. évben felújított formájában, a díszítő égetett zománc képet pedig a községben alkotó Baranyó Sándor festőművész készítette.