Kolozsvári Johanna több mint kétszáz képet festett a tűzoltóknak

Több mint két éven át tartott Kolozsvári Johanna Miának megfesteni azt a 212 képet, melyekből az ország minden tűzoltóságára került egy-egy ajándék formájában. Tavaly június 9-én kopogtatott be a festőnő a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság ajtaján tizenhárom képpel, melyekből hat a hivatásos, hét pedig az önkormányzati tűzoltókhoz került. A különleges ajándékról akkor hírportálunkon is beszámoltunk.

– Mikor megláttam az újságban szereplő két szolnoki tűzoltó arcát, hogy mennyire örültek a képeknek, akkor döntöttem úgy, hogy nem állok meg a megyénél. Szerettem volna másoknak is ilyen örömet okozni – árulta el a festőnő.

– Közben berobbant a járvány, így kihasználtam a lehetőséget, hogy otthon kellett maradnom, és elkészült a 212 festmény. Időközben ugyanis kiderült, hogy 105 hivatásos tűzoltóság, 47 katasztrófavédelmi őrs és 60 önkormányzati tűzoltóság van az országban.

Úgy gondolom, hogy ezekkel a képekkel több tízezer tűzoltónak tudtam megköszönni azt a bátor és hősies munkát, amit végeznek.

– Olyan megyékbe is küldtem képeket, ahol még sosem jártam, és olyan településekre is eljutottak az alkotásaim, melyekről még nem is hallottam. Több szóvivő elmondta, hogy még soha életükben nem kaptak ilyen ajándékot. Boldog vagyok, hogy tudtam még valami újat nyújtani a tűzoltóknak százötven éves fennállásuk ellenére. Külön öröm számomra, hogy ezzel a városomnak is jó hírét keltettem, hiszen a képeim hatására megkeresték a térképen megyénket, és benne Kunhegyest – fűzte hozzá Johanna, aki csupán négy éve kezdett el festeni, és azért is érzi magához közel a tűzoltókat, mert a fia, Fityus Norbert a Kunhegyesi Önkormányzati Tűzoltó-parancsnokságon szolgál.

A festményeket a legtöbb igazgatóság köszönőlevéllel hálálta meg, de voltak olyan megyék, melyek ajándékkal is megtisztelték Johannát. Debrecenből például egy katasztrófavédelemről szóló kötet érkezett, de két másik igazgatóságtól is kapott könyveket. Komárom-Esztergom megyének köszönhetően pedig a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Facebook-oldalára is felkerült az önzetlen felajánlás híre.

Csongrádból egy emlékplakettet küldtek Johannának, a Bács-Kiskun Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság pedig meghívta a festőnőt a tűzoltónapi ünnepélyes állománygyűlésükre, amit múlt pénteken tartottak a kecskeméti Cifrapalotában. A rendezvény végén dr. Farkasinszki Lóránt ezredes, megyei igazgató Szent Flórián-plakettet adományozott Johannának, miközben a háttérben a tűzoltók tartották a bekeretezett festményeit, mind a tizennyolcat.

– A Bács-Kiskun megyei meghívásnak eleget tudtam tenni, mert viszonylag közel van. Csodálatos élményt jelentett, és nagyon kedvesek voltak velem már az elején is, pedig akkor még azt sem tudták, ki vagyok – emlékezett vissza Johanna.

– Összesen tizenhat köszönőlevelet kaptam a megyékből. Szerintem nekem van a legnagyobb gyűjteményem dandártábornokok magánleveleiből. Egy mappába gyűjtöm őket, és ha néha elcsüggedek, fellapozom, és beleolvasok. A legszebb levelet Baranya megyéből kaptam Mácsai Antal ezredes, megyei igazgatótól, a legkülönlegesebb levél pedig Zalából érkezett.

Ők az összes laktanyában lefotózták, ahogy a tűzoltók tartják a képeimet, és elküldték nekem.

– Ettől nagyon meghatódtam, de az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság levele is jólesett, melyben az ország összes tűzoltósága nevében mondtak nekem köszönetet. Úgy gondolom, a tűzoltók nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy a társadalom részéről ilyen szinten megköszönjék a munkájukat. Meghívásokat is kaptam különféle laktanyákból, de sok tűzoltó be is jelölt a Facebookon, és köszönetüket fejezték ki. Ezek a visszajelzések hatalmas boldogsággal és hálával töltenek el. Úgy érzem, megbecsülnek, és egyenrangúnak is éreztem magam a tűzoltókkal, hiszen én az ő munkájukat tisztelem, ők pedig az enyémet – fejtette ki Johanna.

A 212 kép között nem lehet találni két egyformát, esetleg a témák ismétlődnek, de azokat is eltérően ábrázolta a festőnő. Johanna számára az egyik legkedvesebb kép egy, a füstből kinyúló kezet ábrázol, ami szerinte mély lelki tartalommal bír. Ezt először Szolnokra festette meg. Az a fekete-fehér festmény is a kedvencei közé tartozik, melyen a lánglovagok éjjel dolgoznak, valamint a temetőben trombitáló tűzoltó képe is nagyon megérintette. Emellett természetesen a fia legelső bevetését ábrázoló kép is kedves a számára.

– Tudom, hogy a tűzoltók rengeteg közlekedési balesethez vonulnak, mégsem szerepel egyik képemen sem ilyen káresemény. Elkezdtem festeni egy autós karambolt, de olyan rosszul éreztem magam közben, hogy képtelen voltam befejezni – idézte fel Johanna.

– A HUNOR mentőszervezetről készült képem közben sem voltam jól, hányingerrel küzdöttem, de azért, mert köteleken lógtak a tűzoltók, nekem pedig tériszonyom van, és mindig beleélem magam az általam festett képekbe. Legutoljára a kedvenc fotómat hagytam, ami Gyufát, a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság Kutyás Szolgálatának ifjoncát ábrázolja, aki teljesen levett a lábamról. Ő a szívem csücske, hiszen nagyon szeretem a négylábúakat. Elég sírós hangulatban festettem meg ezt a képet, mert tudtam, hogy ez lesz az utolsó, és még a postán is majdnem elsírtam magam, amikor feladtam az utolsó 19 darab képet a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóságnak. Ide küldtem a legtöbb festményt, ami súlyra is majdnem hét kilót nyomott.

Amikor elkészült a 212. kép is, teljesen összetörtem, és szinte pánik lett rajtam úrrá, hogy mihez kezdek ezután.

– A festés se ment, két hónap alatt egy kép került ki a kezeim közül. Hiányoztak a tűzoltók. Aztán megláttam az interneten, hogy a Pilisborosjenő Weindorf Önkéntes Tűzoltó Egyesület is csatlakozott a Jerusalema tánckihíváshoz, és akkor jutott eszembe, hogy önkéntes tűzoltók is szolgálnak hazánkban. Így szeptembertől belekezdek a legújabb tervembe, hogy az ország összes önkéntes tűzoltóságának festek egy képet. Úgy érzem, hogy végérvényesen elköteleződtem a tűzoltók mellett, ugyanis ez körülbelül hétszáz képet jelent, így biztosan el fog tartani egy jó pár évig. Amint ezt elhatároztam, visszatért a jó kedvem, megteltem energiával. Már elkezdtem gyűjteni a fotókat a katasztrófavédelem honlapjáról, melyeket szeretnék vászonra vinni. De az ajándékba kapott könyvekből is festettem már meg képeket, és a laktanyák is szoktak küldeni nekem időnként fotókat. Többen kérdezték már tőlem, hogy miért nem az egészségügyi dolgozóknak festettem a Covid idején. Azért, mert még el sem érte a járvány hazánkat, amikor elkezdtem a tűzoltóknak festeni.

Több mint száz liter lakkbenzint használt már el eddig

Johanna nagy fába vágta a fejszéjét, hiszen a legtöbb megyében több mint harminc önkéntes tűzoltóság működik, Győr-Moson-Sopron megyébe például 72 képet kell megfestenie.

– Már a 212 kép is komoly költségekkel járt számomra, közel ötvenezer forint ment el csak a postaköltségre, és több mint száz liter lakkbenzint használtam el, a festékről nem is beszélve. Mindezt főként a csekély rokkantnyugdíjamból finanszíroztam, de a fiam is kisegített időnként néhány alapanyaggal, hozzávalóval. Emellett sokat köszönhetek a menyemnek, illetve a szintén kunhegyesi Papp Editnek és Győr Zsoltnak, akik végig mellettem álltak, és kiemelném még a megyei katasztrófavédelmi szóvivőt, Németh Ádámot is – sorolta Johanna a fő támogatóit.

– Sajnos megemelkedtek az árak, így az újabb tervem megvalósítása húzós lesz anyagilag. Nagy szükségem lenne felajánlásokra, vagyis olyan vállalkozókra, akik támogatnak, hogy legalább a farostlemezeket, amikre festek, meg tudjam venni, ami több mint százezer forintba fog kerülni.