Önkéntes mentőcsoportok gyakorolták a búvármentést a Tiszán

A gyakorlaton több mint ötvenen vettek részt. Minderre azért volt szükség, mert a megyei önkéntes TISZA Mentőcsoport és a Jászberényi Járási Önkéntes Mentőcsoport búvár szakterületen 2016 októberében szerzett nemzeti minősítést, ami idén lejár.

– Ezek a búvármentést végző önkéntes szervezetek a katasztrófavédelemmel együttműködve képesek vízben eltűnt személy vagy vízben balesetet szenvedett áldozatok felkutatására, kimentésére és kiemelésére

– mondta hírportálunknak dr. Jackovics Péter ezredes, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Veszélyhelyzet-kezelési Főosztályának vezetője.

– Ez olyan tevékenység, amit csak egy szimulált valós helyzet során lehet begyakorolni, vagyis a búvárok pontosan azt a feladatot hajtják végre, amit egy éles helyzetben is tennének. A speciális búvármentési feladatot végzők szaktudása több éves tapasztalaton alapul, ami annak ellenére, hogy csak önkéntesekről van szó, professzionális szintű, emellett a felszereltségük is igen költséges. Mivel azonban ez a tevékenység az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság számára igen fontos, a működésre és technikai felszereltségre évente nemzeti támogatást biztosítunk. Amikor ugyanis baj történik, ezek az önkéntesek önzetlenül felajánlják a szaktudásukat, hogy a bajba jutottak segítségére siessenek – világított rá a főosztályvezető.

Mint megtudtuk,

a gyakorlat során a búvároknak két eltűnt személyt kellett megkeresniük a tóban, és felhozni a felszínre.

Először vízfelületi kutatást végeztek kereső kutyák segítségével, majd hajószonárral megállapították az állatok jelzésének helyét, és csak ezután merültek le a búvárpárok, akik ilyenkor körkörösen vagy legyező alakban végzik a terület átkutatását. Mindeközben egy kötél segítségével kommunikálnak a partról irányító mentési merülésvezetővel.

– Ez a tevékenység mind mentálisan, mind fizikálisan próbára teszi és rendkívül igénybeveszi, valamint lelkileg is megviseli a merülő búvárt, ezért időnként gondoskodni kell a váltásról – magyarázta dr. Jackovics Péter, miközben két búvár éppen kimászott a tóból, de a keresett „személy” nélkül. Az utánuk vízbe ereszkedő búvárpáros azonban már sikerrel járt, és felhozta a második bábut is a felszínre, majd kiúsztak vele a partra.

A vízből mentésben a szolnokiakon kívül a jászberényi Jász Búvár Önkéntes Mentőcsoport és az Életjel Mentőcsoport is részt vett.

– Ezek a gyakorlatok a mentőszervezetek együttműködésének egyik kulcsfontosságú eleme – hangsúlyozta Turi László, az Életjel Mentőcsoport vezetője. – Emellett azért is fontosak, mert itt biztonságos körülmények között el tudjuk sajátítani azokat a tudásokat, amelyeket élesben kell alkalmaznunk.

Turi László arról is beszélt, hogy folyóvízben nehezebb a mentés, hiszen ott a sodrással és az uszadékkal is meg kell küzdeni. A Holt-Tisza ugyan egy állóvíz, de ennek is van áramlása, ami befolyásolja a munkát, illetve a szél is közrejátszik, ami pénteken nem fogta vissza magát, így nehezítette a gyakorlatban részt vevők munkáját.

Járomi András jászberényi búvár elárulta, hogy a víz mélyén nulla a látótávolság, vagyis feketeség veszi őket körbe, így csak tapogatózni tudnak. Ha pedig valamelyikük megtalálja a keresett személyt vagy tárgyat két kötélhúzással jelez a másik búvárnak.