Ma már a panelrengetegekben is felbukkanhatnak denevérek

Ha alkonyat előtt éppen nem felhős az ég, és még látni az alábukó napot, a laikusok számára meghökkentő jelenség a denevérek repülése. A hasonló termetű madaraktól élesen elkülöníthető a szögletesen szárnyaló légi mozgásuk. De lehet-e furcsállani eme öklömnyi repülő emlősök majdhogynem nappali világosban történő cikázását? – érdeklődtünk napjaink megfigyeléséről Dobrosi Dénes zoológustól, a megyei kormányhivatal környezetvédelmi és természetvédelmi főosztályának szakértőjétől.

– Nem kell furcsállni, ez teljesen természetes jelenség. Addig jó a földi élővilágnak, ameddig ezt tapasztaljuk.

Évtizedekkel korábban persze még nem urbanizálódott számos élőlény, mint például a denevér. Ma már azonban el kell fogadnunk, ha már folyamatosan elhódítjuk vagy megsemmisítjük az élőhelyüket, hogy egyes fajok a környezetünkbe települnek. Az erdőségekben odúkban, a panelházaknál falrepedésekben meghúzódva pihennek – magyarázta a jelenünkben már mindennapos észleléseket a szakértő.

– A rőt koraidenevér, latin nevén a Nyctalus noctula az a faj, melyet manapság megfigyelhetünk a teljes sötétedés előtt, alkonyatkor, olykor nappal, késő délután is repülni. Korán elindulnak vadászni. Rendkívül hasznos állatok. Kizárólag rovarokkal táplálkoznak. A legeredményesebb szúnyoggyérítő megoldás, ha senkit és semmit sem bántó jelenlétüket megtűrjük a környezetünkben – hangsúlyozta Dobrosi Dénes.

– Nyár végére, őszelőre tehető a vonulásuk. Elterjedési területük igen nagy, a napi húsz-negyven kilométeres távval együtt akár ötszáz-ezerhatszáz kilométert is vonulnak ilyentájt.

Télre melegebb élőhelyet, vagyis inkább alvóhelyet keresnek maguknak. Nagyobb, több száz egyedes kolóniában téli álmot alszanak. A szaporodásuk is mostanság van. A hímek a territóriumukat, a revírüket védve egyenletesebben, nagyobb körökben, a nőstények pedig ide-oda csapongva repülnek. Nem túl magasan, legfeljebb húsz-harminc méter magasságban – mutatott rá.

– Kétféleképpen kommunikálnak egymással és a helymeghatározás okán a külvilággal. Egyrészt ultrahangmagasságban, mintegy húsz és százhúsz kilohertz közötti frekvenciában. Ezt az emberi fül nem hallja. Illetve alacsonyabb tartományban, közel öt-tíz kilohertz között, amelyet fülünk egyfajta cirrentésnek hall.

A legfőbb ellensége az ember.

– Utánunk következnek a baglyok egy csoportja. A gyöngybagoly, amely elhagyott épületekbe, templomtornyokba is beszáll, vagy a főleg erdőlakó macskabagoly például előszeretettel ritkítja a denevérpopulációt, viszont nem csupán táplálék gyanánt öli meg az egyedeket, hanem mert ragadozókonkurenciát talál bennük. Nekem az a meglátásom, hogy a természet és az ember számára is rendkívül hasznos, egyébként védett denevérfajokat nem üldözni és pusztítani kell, hanem az élőhelyeiket megtartani, akár építeni lenne muszáj. A megyei kormányhivatal például a veszélyeztetett denevérfajok érdekében több éve már programot indított, így Szolnokon és a Tisza mentén számos helyen száz körüli denevérodút helyeztünk ki – mondta Dobrosi Dénes.