A hazai halállomány gazdagításához is hozzájárul a tiszakürti Kis-Tisza

A régi Tisza meder természetes vonulatának legmélyebb része a Kis-Tisza néven ismert szakasz a település térségében. A meder lassanként feltöltődött, ami miatt nyaranta gyorsan kiszáradt. A tartósabb és szabályozható vízborítás érdekében a felhalmozódott iszapréteget eltávolíttatta és egy műtárgyat építtetett a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság.

– Valójában holtmederről beszélhetünk. Tiszakürt egykoron a folyó másik partján helyezkedett el, a többszöri mederváltás során került mai helyére, de az említett terület már az előtt lefűződött – tekintett vissza a múltra Monoki Ákos, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre.

– A halak szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a régen élt emberek elmondása szerint mindig is ez volt a falu számára az ínséges időkben az éléstár – elevenítette fel.

A Kis-Tiszát a hatvanas-hetvenes években árokkal kötötték össze a folyóval, vizét lecsapolták. És bár az áradások során megtelt, az aszályos időszakban hamar kiszáradt, elvesztve élőhely mivoltát.

– A projekttel azt a célt tűztünk ki, hogy mind a kétéltűek és a hüllők, mind pedig a halak számára biztonságos élőhelyet nyújtsunk – beszélt a kitűzött feladatról.

Annak köszönhetően, hogy a parton szürkemarhával legeltetett rét van, áradás során a halak előszeretettel használják ívásra. Több olyan őshonos halfaj van, amik a sekély elöntéseket kedvelik, fűfélékre rakják ikráikat.

– Áradáskor a terület megtelik vízzel, a kikelt halivadékok a helyreállított holtmederben biztonságos helyen növekedhetnek. A párolgás és a nagy meleg hatására kedvezőtlenné váló vízkémiai tulajdonságok esetén a megépült műtárgy lehetőséget ad arra, hogy visszaengedjük a halakat a folyóba, ahol életük további részét tölthetik – fejtette ki.

Kiemelt cél, hogy az őshonos halfajok természetes ívóhelyet kapjanak, erősítve ezzel a hazai állományt.

– Gazdag életközösség alakult ki már korábban. Betársultak a madarak, a térségben fészkelő gémfélék vagy fekete gólyák is járnak ide táplálkozni, főleg a legkritikusabb: fészkelési-, fiókanevelési időszakban. A stabil vízállás nekik is állandóságot biztosít – fogalmazott.

A műtárgyat úgy alakították ki, hogy könnyen kezelhető legyen, így hatékonyan szabályozhassák a vízszintet.

– Friss a rendszer, most tanuljuk a működését. Az elmúlt hónapban érkezett árvíz során figyeltük, hogyan zajlik a meder feltöltődése, majd miként és milyen ütemben apad le a vízszint a kinyitott műtárgyon. Egyelőre kísérleti stádiumban vagyunk, de nagyon várjuk már a tavaszi árvizet, hogy lássuk, a helyreállított terület hogyan telik meg újra élettel – mutatott előre Monoki Ákos.

Kétszeresére nőtt a termőterület

A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság és a tiszakürti önkormányzat értékteremtő célzattal megállapodást kötött a meder rekonstrukció során kitermelt tápanyagokban gazdag folyami hordalék elhelyezéséről, melyet a faluszélen elhelyezkedő vályogvető gödrökkel és egykori anyagnyerő helyekkel szabdalt gyomos területen terítettek szét.