Hosszabb kihagyás után ugorhatott újra medencébe a kunszenti Cseuz Imre

Botjára támaszkodva, kedves mosollyal az arcán fogadott Cseuz Imre. A ház kapujából gyorsan beinvitált, ahol az asztalon érmek és serlegek sorakoztak. A sikerhez vezető út nehézségeiről is beszélt. Az újabb csípőprotézis-műtétjére ugyanis több mint egy évet várt. 

– Amikor csak lehetett, mentem úszni, de a fürdő a járvány idején hosszabb-rövidebb ideig zárva volt, majd az egészségi állapotom annyira leromlott, hogy csak rehab kocsival tudtam közlekedni. Négyszázötven nap után, januárban műtöttek meg – mutatta Cseuz Imre az újabb heget, hiszen ez már a negyedik alkalom volt. 

Összesen közel másfél évet hagyott ki, március óta úszik megint, szokásához híven Cserkeszőlőn készült a versenyre. 

A napi rutinjához tartozik, hogy ébredés után felkerekedik, és átbuszozik a szomszéd településre, hogy a különböző nemekben leússza a magának megszabott távokat. 

– Egyszerűen csodálatos volt újra a vízben lenni, már nagyon hiányzott. Van is egy mondásom: „Addig élek, ameddig úszok, és addig úszok, ameddig élek!” Ezt az elmúlt időszak meg is erősítette bennem – emelte ki. 

Elmondása szerint az úszás olyan, mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni, úgy véli, hogy gyógyulásához a kezelések, a szárazföldi, valamint vízi torna, a masszázs és az iszappakolás mellett a cserkei víz jótékony hatása is hozzájárult.

Először csak olyan vízbe mentem, ahol leért a lábam. A visszatéréssel még várnom kellett volna, de ezt a szabályt megszegtem

– vallotta be. 

Újra szelte a kilométereket, már az sem volt kérdés, hogy idén is indul a szentesi szeniorversenyen. 

– Az utazásom furcsára sikeredett, ugyanis az ismerősöm, aki átvitt volna, az utolsó pillanatban lemondta a fuvart. Így a kis kempingbiciklimmel eltekertem a vasútig, ott felpakoltam a vonatra, majd Szentesen elkerekeztem az uszodáig, ami olyan két-három kilométer – mesélte az újabb nehézséget. 

Nyolcvanhét évesen a bemelegítés után már vízbe is ugrott, végül két nemben – mell- és gyorsúszásban – indult. 

– Harminchárom métereket úsztam és a dobogó legfelső fokára állhattam, a legidősebb versenyzőnek járó trófeát is elhoztam. Nagyon jó volt a hangulat. Az utolsó számra azért nem maradtam, mert akkor már indult a vonatom haza, így is késő volt már, mire megérkeztem – tette hozzá. Történetét mintegy példaként osztotta meg velünk. – Nem dicsekedni szeretnék, csak fontosnak tartom, hogy a kortársaim lássák, aktívan is lehet élni – szögezte le Cseuz Imre.

Igyekszik derűvel tekinteni a jövőre

Cseuz Imre ötévesen a Körös kunszentmártoni szakaszán tanult meg úszni. 

– Akkor még a víz közepén volt egy kosár, ahol éppen a nyakunk alá csaptak a hullámok. Nagyon sok időt töltöttem ott, az évek alatt később én is tanítottam gyerekeket, velük a világ különböző pontjaira jutottunk el – mesélte. 

Bár a kor előrehaladtával Cseuz Imrénél is számos egészségügyi probléma merült fel, az úszással igyekszik karbantartani magát. 

– A múlt hónapban észrevettem, hogy rosszul látok, kiderült, hogy makuladegenerá­cióm van az egyik szememen, a másikon meg szürke hályog. Fekete foltot látok csak, de még nem akadályoz a mindennapokban. Amíg tehetem, biztosan úszni is fogok – hangsúlyozta.