Laboratóriumi vizsgálatok segítettek a titokzatos szolnoki hídelemek kormeghatározásában

– Kevesen tudják, hogy 300–400 év hídanyaga van előttünk, a XVI. századtól egészen a XX. századig. Amíg nem történtek meg a természettudományos vizsgálatok, az abszolút kormeghatározások, addig nem lehetett tudni, hogy melyik híd milyen korú – mutatta meg hírportálunknak a Tiszában fennmaradt cölöpmaradványokat dr. Kertész Róbert A Damjanich János Múzeum régésze kiemelte: a legkülönlegesebb emlékek a török korból, pontosabban 1562-ből származnak.

– A XVI. századi híd maradványai meglehetősen jó állapotban maradtak az utókorra. Mint tudjuk: a létesítmény Magyarország első állandó folyami átkelője volt. Ez egyben azt is jelenti, hogy a török időkben Szolnok jelentős központnak számított – folytatta a szakértő.

Ezután arra hívta fel a figyelmet, hogy 1562-ben – vagyis tíz évvel Szolnok törökök általi elfoglalása után – magyar mesterek közreműködésével zajlott a tiszai átkelő építése. Debreceni ácsok a szolnoki szandzsákbégtől kapták meg a feladatot, hogy elvégezzék az objektum éves karbantartását és felújítását.

– A hídnak hat méterenként jöttek sorra a pillérei, akkoriban a Tisza is szélesebb volt, mint manapság. Viszonylag sűrűn következtek tehát a tartóelemek, számításaim szerint mintegy negyven ilyen erősségből állt az építmény – vázolta dr. Kertész Róbert.

Megtudtuk tőle, hogy a létesítmény kereskedelmi és stratégiai fontosságát kiválóan jelzi, hogy az építkezés megkezdésekor a helyszínre látogatott Güzeldzse Rüsztem budai pasa is. A korabeli forrásoknak köszönhetően immár az is ismert tény, hogy a munkálatok után több tízezer marhát hajtottak itt át a Tiszán. A nyugati irányba történő szarvasmarha-forgalmat lényegében e ponton bonyolították. Ez nem volt véletlen: a törökök kifejezetten előírták a tiszántúli tőzséreknek, hogy csak ezen a szolnoki helyszínen hajthatják át a jószágokat, s mindezért hídvámot is szedtek.

– Ami a híd mai vonatkozásait illeti, 2003 óta tervszerűen kutatjuk azt, 2006-ban pedig már műszeres kutatásokat is folytattunk, mintákat vettünk a maradványokból. Tudni kell, hogy a kormeghatározás egy igen bonyolult folyamat, hazánkban a debreceni Atommagkutató Intézet környezetanalitikai laboratóriumában végeznek ilyen vizsgálatokat. Emlékszem, az első mérések még nem mutattak pontos adatokat. Később, laboratóriumi körülmények között, rendkívüli gondossággal tisztították meg a mintákat, mígnem cellulózt vontak ki a fából, és ennek elemzése adta meg a helyes korszakot – taglalta a régész.

A kutatások ezzel azonban nem értek véget. Búvárrégészeti merülések során a szakemberek megtalálták a Tisza–Zagyva-torkolat előtt a török kori híd további maradványait, azaz két párhuzamos cölöpsort. Az eredmények igazolták az előzetes várakozásokat.

Külön érdekesség, hogy az egyik, vízben fekvő cölöpön ma is látható a korabeli ácsok keze munkája. Ennek alapján kitűnik, hogy ferde lapolással illesztették össze az elemeket. Elképzelhetőnek tartom, hogy augusztusban tovább apad majd a Tisza. Így várhatóan újabb mintákat veszünk, hogy pontosítsuk a jellegzetes helyi hídról alkotott ismereteinket– zárta szavait dr. Kertész Róbert.