Régi iskolájukra emlékeztek, amelyben már ötvenkét éve nincs tanítás

Hetedik alkalommal rendezték meg az öregdiákok találkozóját a Besenyszöghöz tartozó Szórópusztán, szombaton. Bár az egykori tanyasi iskola falára tavaly kihelyezett emléktábla koszorúzása az épület felújítása miatt idén elmaradt, az esemény így is jó hangulatban telt, mintegy ötven fő részvételével. 

– Nagyon jól éltünk itt, összetartó család voltunk és a szomszédok is mindenben segítettek egymásnak... – így emlékezett vissza a tanyasi életre Némethné Boros Terézia, a házigazda. 

– Heten voltunk testvérek, amikor édesanyám bekerült a kórházba. Olyan éhesek voltunk, hogy kimentünk a ház elé sírni. A szomszéd néni hozott ennivalót. Ennek ellenére boldog család voltunk. Az iskola nagyon messze volt, hóban, sárban mentünk minden reggel. Volt, amikor egy kislányt a hátamon vittem, mert majdnem ellepte a hó–mesélte.

Közben hasonló emlékekkel a szívükben érkeztek sorban az egykori diákok, akiket Fózer Vendel ötletgazda gondolata terel egybe immár hetedik éve. Szórópuszta annyira szívügye a mai napig is, hogy már két könyvet is megjelentetett az itteni életről, emberekről, és természetesen az iskoláról.

– Ezt az iskolát 1930 szeptember elsején nyitották meg, a Klebersberg népiskola építési program keretében. Úgy gondoltam, emlékezzünk meg egy táblával az egykor itt tanítókról. Az emléktábla 2020-ban, az iskola átadásának kilencvenedik évfordulójára készült el, tavaly helyeztük ki az iskola falára. 

– mesélte az egykor jelentős oktatási intézményről. Ugyanis falai közül számos sikeres ember is kikerült, például dr. Bánhidi Sándorné Háfra Julianna, aki először vett részt a találkozón. Harminckilenc évig oktatott matematikát és fizikát, valamint informatikát. Színvonalas szakmai munkáját tavaly Neumann János-díjjal is jutalmazták.

– Jarmeczky Istvánné tanítónéni miatt lettem én is pedagógus. Még ennyi év után is emlékszem, ahogy összefont karral áll előttünk. Akkor felső tagozatosok is jártak még az iskolába, a nagyok segítettek nekünk az egyszeregyet megtanulni. Harmadik osztályig jártam ide. Arra is emlékszem, hogy nagyon sokat kellett gyalogolni, két és fél kilométerre laktuk az iskolától és azt a távot minden nap meg kellett tennünk, porban, hóban, fagyban. Szorgalmas gyerek voltam, soha nem hiányoztam az órákról – emlékezett vissza az aranydiplomás pedagógus. 

A jelenlévőket Balogh Zoltán, Besenyszög polgármestere köszöntötte. A városvezető elmondta, az önkormányzat számára kiemelten fontos a civil szervezetek támogatása, hogy olyan csoportok alakuljanak, ahol a tagok kötődnek egymáshoz. Ezek közösségteremtő ereje ugyanis nélkülözhetetlen a települések fennmaradásának szempontjából. 

Az eseményt a besenyszögi Ringó Rokolya Népdalkör előadása tette színesebbé, és napnyugtáig tartó kötetlen beszélgetés zárta.