Spanyolországból is kapott segítséget a szolnoki állatotthon

Önkéntesek is tevékenykednek a Szolnok Városi Állatotthon Alapítványnál, nap mint nap lelkes fiatalok és idősebbek segítik a munkát. A dolgozók szavakkal, a kutyák szűnni nem akaró csaholással köszönik ezt meg.

Mosogatás, kenneltakarítás, pakolás. A kutyák körüli teendők folyamatosak, a szolnoki állatotthon dolgozói fáradhatatlanul teszik a dolgukat, s szerencsére segítségük is akad. A Besenyszögi úti telepen sorra tűnnek fel állatszerető önkéntesek. 

Ezúton is nagyon hálásak vagyunk azoknak, akik energiájukat és szabadidejüket áldozzák arra, hogy a kutyák gondozásában segítsenek

– hangsúlyozta szerda délelőtt a helyszínen Lits László, aki hozzátette: az önkéntesség is nagy szerepet játszik az alapítvány életében, a nagyon fontos szemléletformálásban. 

– Közeledünk a nyár végéhez, lezajlott egy sikeres program itt az otthonban, sok táborozó gyerek látogatott el hozzánk, és ismerkedett meg a kutyákkal, a felelős állattartással. Ez része az általunk képviselt edukációnak, ahogyan szorosan kapcsolódik hozzá az önkéntesség is. Nagyon fontos az a munka, amit a telepre érkező önkéntesek végeznek. Fiatalok és idősebbek is vannak, a diákok között sokan az érettségihez szükséges ötven órás közösségi szolgálat keretében jönnek, de öröm számunkra, hogy sokan azért segítenek, mert szívügyük az állatvédelem – tette hozzá a Szolnok Városi Állatotthon Alapítvány felügyelő bizottságának elnöke.

Kovács Antónia először végez az állatotthonban önkéntes tevékenységet, ahogy mondta, a kutyák közelsége miatt nem is érzi igazán munkának azt, amit csinál. Ottjártunkkor éppen takarítás volt a feladata. 

Egyáltalán nincs nehéz munka, szívesen megcsinálok bármit, amit kérnek, mondanak. Igazság szerint kikapcsolódásként tekintek erre a tevékenységre, mert nagyon szeretem az állatokat, szívesen vagyok a közelükben

– mondta el a tizenhét esztendős tiszapartis lány.

Nem kisebb lelkesedéssel érkezett a telepre és végezte a rábízott feladatokat Rebeka, aki nem a szomszédból, hanem Spanyolországból érkezett nagymamájával. 

– Na persze, nem most jöttünk onnan. Az unokám öt hétig itt nyaral nálunk Szolnokon, a kirándulás, strandolás mellett vállalkoztunk erre a kalandra is – mondta el a nagymama, Gellén Olivérné. 

– Az utóbbi időben megnőtt az állatotthonok, menhelyek szerepe, amit mi is figyelemmel kísérünk. Állatszerető és állattartó emberekként úgy gondoltuk, hogy ötvözzük a szabadidőt és az állatszeretetet ebben a segítségnyújtásban, valamint arra is kíváncsiak voltunk, hogyan élnek egy ilyen helyen az állatok. Itt rengeteg kérdésünkre választ kaptunk, a dolgozók nagyon kedvesen fogadtak, támogattak, akiknek persze mi hasonló lelkesedéssel segítettünk. Látjuk, hogy sok feladat hárul rájuk, szerettünk volna belőle egy kicsit átvenni tőlük – részletezte Ildikó.

 A nagymama elárulta, hogy további célja is volt az önkéntességüknek. 

– Nagyon szeretem az állatokat, nekem is van otthon egy kutyusom. Ha nagy leszek, munkám során szeretnék majd kutyákkal, de mindenképpen állatokkal foglalkozni – mesélt terveiről a tizenkét esztendős Rebeka. 

– Kinn Spanyolországban, ahol ő tanul, már nemsokára döntenie kell, hogy mit szeretne majd tanulni. S mivel ilyen elképzelése van, gondoltuk, ez, a kutyák körül töltött ki idő jó tapasztalat lehet a későbbi tanulmányaiban és munkájában – tette hozzá Ildikó nagymama.

A Szolnok Városi Állatotthon Alapítványnál önkénteskedésre folyamatosan van lehetőség, a szervezet vezetői, az állatotthon dolgozói télen-nyáron várják azokat, akik szívesen segítenének a kutyusok gondozásában.